Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)
1. füzet - I. Kvassay Jenő: A magyarországi folyók csatornázásáról
3 elérni. De mivel az ide vonatkozó költségek igen magasak voltak, nevezetesen a 2Д tároló medencze, melyek befogadó képessége 96 millió köbmétert tett volna ki, költsége meghaladta volna a 20 millió koronát, míg a Bega árvizeinek a Temesbe való átvezetése és ennek következtében a Temes töltéseinek emelése csak 9,600.000, a folyónak csatornázása pedig 6 millió koronába kerül és a kitűzött czél biztosabban elérhető, mint lia a hajózás a víztárolókból kibocsátott nagyobb víztömegre lett volna alapítva, azért a víztárolók útján való megoldást is mellőztük. Annálinkább, mert ily módon a későbben épülő tárolók víztömegét egészen öntöző ezélokra használhatjuk. Különben, mint a szöveg közé nyomott rajzból látható, 1905-ben az áprilisi néhány napot kivéve a vízemésztés mindig 30 köbméter alatt állott. A másodperczenkinti 30 köbméter vízállásnak megfelel 946,000.000 m 3, míg a folyó valójában csak 96,000.000 m 3-t emésztett, tehát 850,000.000 m 8 hiány mutatkozott. Amivel a hajózásnak víztárolók útján való fentartásának lehetetlensége minden kétségen felül igazolva van. Látható mindezekből, hogy bár két folyónak összes kisvízmennyisége táplálja a hajózó csatornát, bár a meder szélességét a szabályozó művek 30 méterre szűkítik és kotrással is igyekeztek a mélységek előállítására : a hosszan tartó kis vízállások következtében nem maradt más megoldás hátra, mint a folyó csatornázása. A Sió. A Sió a Dunának mellékfolyója. A Sió Középeurópa legnagyobb tavának, a Balatonnak levezetője, melynek kiterjedése közel 70.000 hektár, hosszasága 80 km., átlagos szélessége nem egész 8'5 km. Vízgyűjtő területe pedig 5800 km. A Sió hosszúsága 124 kilométer, esése erre a hosszúságra mintegy 18 méter, kilométerenkint tehát 0-14 m. A meder középszélessége 15 méter. Bár óriási kiterjedésű tóból táplálkozik, s bár esése és a mederszélessége aránylag csekéty : a hajózást a Sión csakis csatornázással lehet biztosítani. Ennek magyarázata a Balaton tavának sajátos hidrológiai viszonyaiban rejlik. A Balaton rendkívül csekély mélységű tó, melynek átlagos mélysége 3—4 méter; azonban a partok mentén igen elsekélyesedik, kivált a déli oldalon, melynek talaját finom homok alkotja. A tó vízszínének legnagyobb ingadozása a siófoki mérczén 45 év alatt -j- 192 m. és — 0'51 m., azaz 243 méter Ivolt. Azonban a 0 fölött 1 méteren felüli vízállás már igen nagy károkat okoz mind a mezőgazdaságnak, mind a tó körül fekvő kies fürdőhelyeknek; miért is a Sió medrének szabályozásával emésztő képességét másodperczenkint 25 köbméterre emelték, s ezóta a legnagyobb vízszín 1-30—1-20 méterre szállott alá; azonban még így sem volt elérhető, hogy csapadékos években a tó vízszíne a 1 méter fölé ne emelkedjék. Viszont, lia a tó vízállása a 4- 0'50 méter alá száll, akkor egyrészt a hajózás szenved, mert a partoknak rendkívül sekélysége következtében a kikötőket csak nehézséggel lehet megközelíteni, másrészt a fürdés is kevésbbé kellemes, mert igen messze kell a tóba bemenni, míg a fürdőzők a kellő mélységű vízre jutnak, miután pedig a n3 fári hónapokban a nyaralóknak ezrei és ezrei keresik fel a Balaton partjait a tó vízének rendkívül kellemes aránylag magas hőfoka miatt — l*
