Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)
6. füzet - V. Apró közlemények
2292. A Lajta szabályozása. (Két képpel.) A Lajta vízgyűjtő területének legnagyobbrészét a Stájer Alpok északkeleti része alkotja. A vízgyűjtő terület nagysága Gátánál mérve 2700 km 2. Árvize 95 m 3 mperczenkint. A Lajtának Gáta feletti részét, tehát azt, mely Magyarország és Ausztria közt határ, már régóta rendezték. E ponttól lefelé, t. i. a folyónak tisztán magyarországi, alsó szakaszán a helyzet ma a következő: Gátánál a folyó vízimalmot hajt. Alatta kétfelé ágazik s Miklósfalva felett ismét egyesül. A hatalmasabb, jobb ágon, az ú. n. Nagylajtán van a zurányi malom. A jóval gyengébb, bal ágon, az u. n. Kislajtán egymás után a körtvélyesi és németjárt'alusi malmok állanak. Mindkét ág, úgyszintén a Miklósfalu felett egyetlen mederé egyesült további, alsóbb meder is eredeti, kanyargós, szabályozatlan, fával sűrűn benőtt állapotban van. Az egyesült mederrészen van a márialigeti malom és ugyané mederrészből táplálják a rég fennálló márialigeti műrétöntözést is. Miklósfalutól lefelé a völgy mindkét oldalán Mosonmegye már régebben létesített lecsapoló csatornái, az ú. n. megyei csatornák enyhítik némileg a kiöntések kárait. A Lajta völgyével párhuzamosan, tőle keletre húzódik a nyilvánvalóan mesterségesen ásott Rétárok (Wiesgraben), mely az ország határánál kezdődik s Bezenyénél ömlik a Kisdunába. A Kislajtából a németjár falusi malom alatt összekötő árok van, melynek segélyével régebben az öntözéshez szükséges vizet a Rétárokba átvezették. Magyaróvártól lefelé a Rábaszabályozó társulat az 1904. évi XXXIX. t.-cz. alapján 1908/9. években szabályozta a medreket. A Lajta itt egyesül a jobbparti megyei csatornával. E 1. rajz. A Lajta Gáta alatti szakaszának helyszínrajza a mai állapotban.
