Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

1. füzet - V. Schaffer Antal:Az 1909. évi bajai jégtorlaszok robbantása

45 Az Orsz. Vízépítési Igazgatóságtól febr. 10-én utasítást kaptam, hogy a budapesti 7-ik utászzászlóalj parancsnoka által kirendelt Biberowicz Jaroszláv utásztiszttel a Foktő ós Baja közötti Dunaszakaszon lévő és a parti birtokokat veszélyeztető jégtorlódásokat a helyszínén vizsgáljam meg, és szerzett tapasztalataim alapján jelentést tegyek, vájjon a torlaszt robbantással meg lehet-e sikeresen bontani. Ezért még február hó 10-én este Kalocsára utaztam, a következő nap reggel pedig a «Sárközi Armentesitő Társulat» 5-ös számú (az alsó bátyai szállások) gátőri lakához, onnan pedig Foktőig, hogy a megrekedt jég felső végétől a Baja fölötti koppányi átvágás alsó torkolatáig, tehát közel 39 km. hosszban álló jégtömegnek terjedelmét, miként való elhelyezését és minőségét megállapítsam. E helyszíni szemle alkalmával arról győződtem meg, hogy itt többnyire felszíni jégtorlaszokkal, nem pedig mederdugulásokkal van dolgunk, mely torlaszok mint az 1. sz. helyszínrajzból és a 2. ezámú vízállásokból kitűnik, a bátyai, azaz 5-ik számú őrház előtti hármasszigetnél és a bogyiszlói átmetszésbe eső karaszi foknál (6. sz. őrház), továbbá a sükösdi átvágás és a Vajastorok között épültek fel, s a vizet a felsorolt helyeken 757, 676 és 644 cm.-re duzzasztották a helyi 0 pontok fölé. Mivel Foktőtől a koppányi átvágás felső torkolatáig nagyobbára hótömegekkel kevert jégtáblákból állt a jégpánczél, mely sok helyen össze-vissza volt repedezve, a hullámtér pedig az egész vonalon vízzel és vékonyabb-vastagabb jéggel volt borítva : a jégtakarónak robbantás útján való megbontását — egyrészt az időközben beállt enyhébb időjárás, másrészt pedig, mert az anyamedret megközelíteni nem lehetett — az utásztiszttel egyetértőleg kivihetetlennek találtuk. Minthogy pedig a f. év február hó második felében az éjjeli fagyok követ- » keztében a zajló jég megtöltötte a Foktő és Ordas közötti Dunaszakaszt is ; miáltal a jéglevonulás még kedvezőtlenebbé alakult, azonkívül az Ordas és Baja közötti dunai töltések egyes szakaszai veszélyeztetve voltak, és végre a jég elindulásakor bekövetkezhető rombolások meggátlására sürgősen intézkedéseket kellett tenni: Józsa László ministeri osztálytanácsos úrral, mint a jégrobbantó bizottság elnökével, f. é. február hó 17-én újra bejártuk az imént leírt veszélyeztetett Dunaszakaszt. E beutazás alkalmával arról győződtünk meg, hogy a felszíni jégtorlasz a víz lassú apadása következtében töredezve leülepedett. Jégrobbantás szempontjából azonban a helyzetet változatlannak találtuk, amennyiben a hullámtér most is vízzel és jégtörmelékkel volt födve, s így az anyamederben levő jeget megközelíteni nem lehetett. A mi pedig a bátyai, karaszi és vajastoroki jégtorlaszok okozta vízduzzasztást illeti, azt találtuk, hogy e helyen február hó 11-ike óta, átlag már 30 cm. apadás állott be, a víz pedig egyes szakaszok kivételével csak az árvédelmi töltés lábáig ért. E biztató jelenség után kijelentettem, hogy ha az apadás annyira halad, hogy szárazon a meder partjáig lehet jutni, illetve a robbantáshoz szükséges szereket és eszközöket biztos helyre lehet ott tenni, akkor a csanádi átmetszés alsó torkolatáig terjedő jégmezőtől felfelé összeverődött vastag jégpánczélt robbantással meglazíthatjuk. Minthogy február hó 19-ikétől kezdve a víz annyira apadt, hogy a hullámtér magasabb fekvésű területei a víztől és jégtől szabadólettek, Kvassay Jenő minisz-