Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

1. füzet - IV. Hajós Sámuel: Az 1909. évi szigai jégtorlódás megbontása

37 Különösen ezen az utóbbi helyen látszott égetően szükségesnek a javítás, a hol annyira elzátonyosodott már a meder és lejebb az egész harcsás-szigeti jobboldali ág, hogy nemcsak e miatt akadt fönn a zajlás és hozta létre a mostani jégtorlaszt, hanem nyáron a gőzhajóknak is az átvágásból kijövet teljességgel el kellett kerülniök az egyenesebb ós rövidebb utat s hirtelen kanyarulattal fel kellett menniök a sziget felső végéhez, hogy a baloldali ágban folytathassák útjukat Apatin felé. Elhatározva a torlaszbontó munkálatoknál követendő sorrendet, a legközelebbi teendő volt a részletes terv megállapítása a munka végrehajtására vonatkozóan, hogy a szükséges munkás-személyzet kirendeléséről és a segédeszközöknek esetleges kiegészítéséről haladék nélkül gondoskodni lehessen. E végből azonban előbb a torlódás kialakulásának menetére, valamint az akadályok hollétére és kiterjedésére vonatkozóan kellett teljesen tisztába jönni, a mire az ott tanyázó halász emberek adtak fölvilágosítást. Szerintök február 11-én délelőtt jött le egész váratlanul az óriási jégzaj, mely az átvágás torkolata előtti nagy jobbparti zátonyon, még a januári jégmenésből megmaradt jéghalmazokban megakadt s ezeket pár pillanat alatt megnövelve, az erősen áradó vízzel sebesen lejövő jégárt előbb a másik oldalra (a Harcsás-sziget felső csúcsa felé) terelte. Miután pedig itt is csak olyan sekélyes helyekre talált, mint a jobboldalon, egyszerre elzárta az itt alig 160 méter széles átvágás torkolatát. A halászok szerint aztán pár perez alatt úgy, hogy alig lehetett a ladikokkal menekülni, az egész átvágáson végig megállott a jég, a víz pedig szemlátomást áradt. Közelebb szemügyre véve aztán a helyzetet (7. kép), azt találtuk, hogy az első ,'akadály a szigetcsúcstól lefelé számított mintegy 250 méter távolságban állott fenn, mely majdnem a Harcsás sziget parti zátonyáig ért. Innen vonult fel körülbelül a szigetcsúcscsal szemközti jobbparti kiszögelésig egy több méternyi magas jégtaraj, jelezvén annak a küzdelemnek a szinhelyét, a melyben a zajlójég ereje első ízben megtört és azt a vonalat, a mely alatt a legalsó torlasz felépült. E tarajos vonaltól takart torlasz térítő hatása alatt volt kénytelen a zajlás már most a sziget felé venni útját, a hol azonban csakhamar szintén megakadhatott, hogy alapot nyújtson további csoportosulásnak, mely mintegy 100—150 méterrel feljebb torlasztotta össze a mind sűrűbben és nagyobb erővel letóduló jégtáblaóriásokat. Ebből ismét tarajos felszínű fenékig érő torlasz keletkezett, s így ment ez tovább minden 100—'200 méter távolságban, hol az egyik, hol a másik irányban s ezek a jégtarajok fölebb egyre gyérebben és mindig kisebbedő erősségben ismétlődtek majdnem 2 kilométer távolságra fölfelé, míg körülbelül a