Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

1. füzet - IV. Hajós Sámuel: Az 1909. évi szigai jégtorlódás megbontása

33 helyeken, tehát az 1 —2 méter vastagságon aluli egyszerű jégtakaróhoz, egy kilogrammos dinamittöltést venni, míg a fenékig érő jég szétvetésóhez egy 5, vagy kivételes esetekben két egymáshoz kapcsolt 5 kilogrammos töltést használunk. Felesleges talán kiilön kiemelni, hogy a töltéseket lehetőleg a jégtest alá kell sülyeszteni, hogy a hatás minél teljesebb mértékben érvényesüljön. A nagyon tarajos helyeken ajánlatos továbbá azokat a nagy jégtáblákat, melyek a torlasz súlyát ok nélkül megnövelik, kézi erővel feldarabolva a vízbe dobálni. Ennek a kis fáradságnak mindig megtaláljuk jutalmát abban, hogy minden egyes jégtábla eltávolításával szinte szemmel láthatjuk, hogy a jégtorlasz mindjobban ritkul, belőle a rögök mind élénkebben kiúsznak, sőt nem ritka eset az sem, hogy e tehermentesítő művelet közben özönével bukkannak fel a mélységből a mederfenékbe ékelve volt óriási sáros jégtáblák is. melyek aztán a nyilt csatorna vízében gyorsan lezajlanak. A robbantáshoz az első útbaigazításokat magyar nyelven Schaffer Antal-nak «A gyakorlati robbantó technika kézikönyve» és «Jégrobbantó munkálatok ismertetése» czímű munkáiból szerezhetjük meg, az apróbb részleteket pedig és a praktikus fogásokat kiki csakhamar a gyakorlatban találja meg. Az 1909. évi szigai torlasz megbontása. Ez általános fejtegetések után lássuk, miként történt a szigai jégtorlasznak robbantással való szétbontása. A 3-ik képen látható grafikonokban az első rendellenesség január 27-én délelőtt mutatkozott, még pedig a mohácsi vízállásban, mely egy nap alatt majdnem egy teljes métert áradván, a mohács-bezdáni körülbelül l-5 méter magas normális vízszín különbözetet csakhamar 2-8 méterre emelte. Világos volt tehát, hogy Mohács és Bezdán közt akadálya kell, hogy legyen a víz lefolyásának. Már 28-án délután kezd a mohácsi vízszín ép oly hirtelenül, a hogy áradt, ismét apadni, míg Bezdánnál a víz már 23-ika óta egyaránt tovább apadt. A mohácsi apadással egyidőben kezdődik a mohács-bezdáni vízszínkülönbözetnek csökkenése is (jelezvén, hogy az akadály kisebbedik, azaz a jégtorlódás kopásnak indul), de ez látszólag csak február 3-ika délutánig tart, a midőn egy felülről jövő nagy árhullám hatása alatt (Bajánál néhány nap alatt 5 métert áradt) a két vízszin megint távolodik egymástól. A helyzet veszedelmessé válván, febr. 10-én azt a megbízást kaptam, hogy a jégtorlaszt megvizsgáljam s a mennyiben szükségesnek mutatkoznék, robbantással való eltávolítását megkísértsem. Február 10-én este, midőn elindultam, sőt még a Zomborban való megérkezéskor (11-énj reggel is a mohács-bezdáni vízszínkülönbözet 3'40 métert tett ki. Az akadály hollétére vonatkozóan a vízállásvonalak biztos útmutatást nem adtak, Csak az a körülmény, hog}- a mohácsi nagy vízszínduzzasztásra Bezdánon egy nap alatt alig áradt, engedett arra következtetni, hogy a jégtorlódás nagyon közel lehet Mohácshoz. Az volt a tervem, hogy Bezdánon át azonnal elmegyünk a Margitta szigeti társulat 9-ik számú őrházához (mely a sirinai átvágáshoz közel esik), onnan, ha közelebbi útbaigazítást a torlasz hollétére vonatkozólag nem kapunk, szintezéssel keressük fel az őrház tájékától feljebb erősen álló jégtakaró alatt rejtőző torlódást. Dolgunk azonban ott már nem akadt, mert röviddel megérkezésünk előtt :i egész hosszú vonalon a jég felszakadt és teljes erővel lefelé zajlott, magával h < íván természetesen a keresett jégtorlaszt is. 3