Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

5. füzet - II. Dieter János: A ferenczfalvi völgyzárógát

93 A méretszámításhoz e helyett a falazategység súlyát csak 2300 kgra vet­ték. a mi a biztosság javára van. Tekintve a kőanyagnak nagy szilárdságát (1500 kg./cm 2) és a mész-port­landczement habarcsnak keverő arányát, a mely szintén elég szilárd habarcsot ad, (a mire nézve mintegy 650 laboratóriumi próba készült) : a falazat feszültsé­gének megengedhető legnagyobb értéke, négyszög-czentiméterenkint 12 kgmal sem volna túlságos nagy. A vizsgálatot kiterjesztették mind a színültig telt, mind az üres medenczére. A teli medencze vízszínét a gátkorona magasságában (505'50 A. f.) vették, a mi l-0 méterrel*) több mint a legnagyobb vízszínmagasság, melyet a túlfolyó (csor­duló) élének magassági helyzete (504'50 A. f.) határoz meg. A falhoz a vízfelőli oldalon támaszkodó alacsony védő földfelöltés nyomá­sát — csekély méreteinél fogva — nem vették számba. A víz felhajtó erejét kinyíltnak képzelt, fekvő hézagokban nem vették figyelembe, mert a fal vízfelőli oldalán vízzáró burkolást használnak s így nem tételezhetők fel olyan repedések, melyeken keresztül nagyobb mennyiségben víz juthatna a fal belsejébe. A jég nyomását sem vették számításba, mert a gátőri utasításban az őr szigorú teendői közé tartozik a jégnek a feltörése a fal mellett, mint a hogy az hajóknál szokásos. Mind a sztatikai, mind a szilárdsági vizsgálatot, minden részletében az erre vo­natkozó 3. sz. rajz magyarázza, a melyen táblázatba vannak összeállítva a falnak I—IX. számú vízszintes metszeteire kiszámított legnagyobb normális feszültségek, mind üres, mind telt medencze esetére. Látjuk az erőtervből, hogy mind a telt, mind az üres medencze esetében a nyomásvonal a magban, azaz a belső harmadban marad úgy, hogy húzó feszült­ség a számítás szerint nem adódik. A függőleges nyomó feszültség a levegő felőli oldalon négyzetczentiméterenként a 6-2 kg-ot nem lépi túl Az általán leg­nagyobb feszültség pedig 8"58 kg. cm a-kint. A megadott méretekkel a fal oly erős, hogy a víznyomásból és önsúlyból származó feszültséget többszörös biztossággal állja a nélkül, hogy a gát boltozat­szerű alakját a biróssághoz számba vették volna. A fal ugyanis nem egyenes vonalban, hanem ívesen, 120 méteres sugárral szeli át a völgyet s így mint fekvő boltozat nagy biztosítékot- nyújt nemcsak a felborulás, a vízszíntes elcsúsz­tatás, de a hőmérsékleti változásokból eredő alakváltozások ellen is. Az ilyen ívben megépített falnak boltozatszerű hatása abban nyilvánul, hogy a víznyomás vagy hőmérséklet növekedésével az esetleges repedések zárulnak és az egyes falrészek ékszerűen összeállanak. A fal vízállóságára nagy gondot fordítottak. A víznek a falon való keresz­tül szivárgása csak addig hathat kedvezőtlenül, a míg le nem kötött meszet old ki a falból, a melyet a levegőfelőli oldalon rak le. A Dortmund-Ems csa­torna építésekor végzett kísérletek igazolják, hogy az átszivárgások, ha nem nagy mértékűek, a hidraulikus kötőanyag gyorsabb megszilárdulását idézik elő. A nagy szivárgások megakadályozására, kétféle módot alkalmaztak: az egyik a vízfelőli fal felszínhézagainak az elsimítása kövér 1:1 arányú portland­*) Az 1910. és 1912. évi nagy felhőszakadáskor az ár túlfolyt a koronán. Az 1910. évi nagy vízkor mintegy 24 cm-rel, 1912. évben pontos leméréssel meghatározva 20 cm-rel a korona fölött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom