Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

5. füzet - II. Dieter János: A ferenczfalvi völgyzárógát

91 pedig, amely a természet hiányát pótolva, megnöveli a hegyhátat, a nyergeket, nyeregfalnak nevezzük. A falak helyszínrajzát az 1. sz., hosszanti szelvényüket a 2. sz. rajz mutatja. A nagyfal a Berzava völgyében olyan helyen épült, a hol az elég meredek völgyoldalak legközelebb feküsznek egymáshoz és a hol mintegy a természettől fogva már előre biztosítva látszott a szép egységes sziklaalap. Tényleg ennek a gáthelynek a megválasztása igen szerencsés volt, amennyiben — miként a 13. sz. képen is láthatjuk — az egész alapja egészséges gnájszszikla. A nyereg-elfalazásoknál már nem adott a feltárás oly kedvező eredményt. 2. rajz. A Berzava hosszanti metszete a völgyzárógátnál. A mélyebben fekvő nyereg még elég megfelelő alapot biztosított, de már a magasabb, az alagút fölött elhúzódó nyereg helyén mállott, palás gnájszra bukkantunk és csak nagy nehézségek árán, mélyen lehatolva, értük el a némileg elfogadható, de még mindig nem csengő sziklaalapot. A zárófalak háromszögű profillal*) czementmész habarcscsal készített terméskő falazatból épültek. *) Lásd bővebben Bogdánfy Ödön: «A falazott völgyzárógátak bíróssága és méretezése» czimű közleményét a M. M. és E. E. közlönye 1907. évfolyam 261—288. old.