Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

4. füzet - VII. Apró közlemények

74 nehogy a víznyomás a keskeny fal alatt az altalajt áttolja, vagy a falat aláüregelje, továbbá, hogy a boltozatfal felfekvése hasonlóképen szilárd völgyoldalakon — sziklán — legyen. Túlságosan hosszú ívek elkerülése és a görbületi sugarak csökkentése érdekében ajánlatos a gát középső részének «boltozatos», a végeknek pedig «tömegstUy»-szelvény szerinti kiépítése. Igen keskeny és mély, lehetőleg részarányos völgy-keresztszelvény esetén javasolták, hogy a fal görbületi sugara felülről lefelé kisebbedjék, a mi a faltömeg további csökkentését vonná maga után. Vékony falak esetén különös gond fordítandó az átázás és szivárgás elleni szigetelésre, a külső felszínnek vízállóvá tételére és a hőmérsékleti változásokkal járó káros hatások kiküszöbölésére. A terjeszkedés czéljára sugárirányú függőleges síkokba eső hézagoknak a falba való iktatása látszik czélszerűnek. A falvastagság, mint láttuk, függ a görbületi sugár nagyságától, s ugyanoly vízoszlop-magasságot feltételezve, a határ, a meddig «boltozatos» gátat gazdaságosabb építeni, mint «tömegsúly»-gátat, 11 kgcm

2 megengedett feszültség esetén 75 m. sugarú ívnél van, 22 kgcm

3 feszültség esetén a határ 150 méteres sugárig mehet. A legczélszerűbbnek látszó középponti szög 100°. A legrégibb boltozatos gátat Francziaországban építették 1852-ben, ez a Zolagát, a melynek sugara 48'12 m., magassága az alap felett 37-7 m., vastagsága az alapnál 10 m. Ujabban a boltozatos és tömegsúly-gátak egyesítéseként két hatalmas — 66 és 75 m. magas — fal épült Wyoming államban (Egyesült Államok), egy-egy völgyszakadék elzárására. Az eddigi tapasztalatok feljogosítanak arra a feltevésre, hogy a jövőben a támaszfalszerű «tömegsúly»-gátak mind szűkebb térre fognak szorulni, főleg, ha a völgyzáró-gátaknak, mint tartószerkezeteknek méretezésekor a vasbeton nagyobi) tért foglal, a mi különösen azért is megokolt, mert a vékony testű, magas gátak tetemes alakváltozásaik révén rugalmas tartóknak tekintendők s ez alakváltozások kár nélküli felvételére a vasbeton első sorban alkalmas. Rohringer Sándor. 3. A Wolfsholz-féle szennyvíztisztítás. Wolfsholz Ágoston barmeni mérnök újabban azt ajánlja, hogy oly esetekben, midőn kórházak, halottas házak stb. szennyes vizei a bennük lévő betegcsirák miatt dezinficziáló szerekkel keverendők, e czélra az ő szabadalmazott, automatikusan működő berendezését alkalmazzák. Rendszere a szokásos biológiai szennyvíztisztítás, azzal a különbséggel, hogy a második oldókemenczéből a szennyvíz sziron segitsegevei jut at az oxidálóba. A szifon olyan szerkezetűi mint a minők az öblítő árnyékszékeknél szokásosak. A mint a szennyvíz egy bizonyos magasságot elér, a szifon működésbe jön és pedig nemcsak a szennyvizet szívja át az oxidáló medenczébe, hanem kiágazó vékony cső segélyével mellékaknából a szükséges dezinficziáló oldatot is, melyet a szennyvízzel össze is kever. 1. kép.