Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

4. füzet - IV. Rozsnyay Károly: A diósgyőri m. kir. vas- és aczélgyár új munkástelepének alagcsövezése

It) A szívóalagcsövek hossza 40—100 méter között váltakozik úgy, hogy a kezdő 40—45 m. hosszban 2 hüvelyk, azontúl 3 hüvelyk belátmérőjú alagcsöveket fektettünk le, a gyííjtőcsővonalaknál pedig kezdetben 3, majd 4, 5 és 6 hüvelykeseket alkalmaztunk a hosszak, illetve a tényleges vízmennyiségek szerint. A szívóalagcsővonalak mélysége, tekintve az épületek alapozását, l-20—1-30 m. között váltakozott, vagyis az alapfalak alsó szintje alá átlag 30—40 cm.-rel mélyebbre mentünk, a gyújtöalagesővonalak mélységét 1-30«-1"50 m.-re vettük. A szívókat és gyűjtőket mélyebbre nem lehetett helyezni, mert a főbefogadó Szinva csekély medermélysége, illetve állandó vízállása nem engedte meg. A főgyűjtő-alagcsővonal alsó kitorkolásánál a vízfolyás irányában mérve, esés-, illetve mélységnyerés czéljából alább menni nem lehetett, mert a szóbanforgó terület keleti (alsó) oldalán villamos vasút, közút (Baross Gábor-út) és beépített telkek, házak, udvarok és kertek voltak, miért is a mélység szorosan adva volt, illetve a helyszíni viszonyok megállapították, mert nem tekintve a sokkal költségesebb megoldást, házak, kertek és udvarok szolgalommal úgy sem lettek volna terhelhetők. A szívókat összegyűjtő mellék-és főgyűjtő alagcsővonalakat 4—5—6 hüvelykeseknek terveztük, kiosztásukkor tekintettel voltunk arra. hogy lehetőleg könnyen hozzáférhető helyre és az épületekhez elég közel jussanak (2—3 méter távolságra), tehát elsősorban az útczákra, másodsorban az udvarokra és harmadsorban a telkek határára fektettük őket. A tervezett közkútakat természetesen ki kellett kerülnünk. Tekintettel voltunk arra is, hogy az alagcsövekbe idegen talaj- vagy nagyobb szivárgó vizek ne juthassanak, miért is kellő számú övalagcsővonalat terveztünk nagyobb méretekkel (az alagcsövek átmérőjét a terven a vonalak mellé irott számok jelölik). Ezekkel az övalagcsövekkel tehermentesíteni kellett a tulajdonképeni alagcsövezést, mert attól is tarthattunk, hogy a Szinva és Erenyői- árok vizei az altalajon át az alagcsövekbe sziiremkeznek. E helyekre is 5—6 hüvelyk átmérőjű övalagcsővonalakat fektettünk. A szívóalagcsővonalakat a legnagyobb esés irányára majdnem keresztben, a gyűjtőcsővonalakat pedig a legnagyobb esés irányában fektettük. Ezek az irányok azonban többé-kevésbbé adva voltak úgy, hogy nem nagy játékot engedtek meg. Több gyűjtőalagcsővonal egyesülő pontjain ellenőrző aknákat iktattunk be. A főbefogadó Szinva medrét mélyítettük és szabályoztuk. Egyes alagcsőárkokba kettős alagcsővonalat is fektettünk, mint a helyszínrajz is láttatja. Tekintve a Szinvának egyébként rövid tartamú árvizeit, az alagcsőtorkolatoknál önműködő elzáró csappantyúkat is terveztünk és készítettünk a visszaduzzadások ellen. Az alagcsőtorkolatok vascsövekből készültek, összekötő földalatti aknákkal és dróthálókkal, míg a befogadó árok lejtőjét gyeptéglafalazattal láttuk el. Az ellenőrző- vagy gyűjtőaknák építőanyaga beton volt, illetve kész betoncsöveket használtunk és valamennyi rejtett földalatti aknát vastáblákkal fedtünk, melyekre 70—80 cm. földréteget helyeztünk el úgy, hogy csak a helyszínrajz segítségével találhatók meg. A Szinva - átmetszésekkel keletkezett holt medrek kezdőpontjait elzártuk