Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)
4. füzet - III. Szurány Gyula: Nehány vízalatti robbantás ismertetése
It) (T) a töltésmenny iség grammokban s (a) a fatörzsnek czentiméterekben kifejezett átmérője, mely a jelen esetben 150 cm. T= ш» + ~ Ï50 2 = 28.125 gr. = 28-125 kg. 4 Víz alatt való robbantáshoz, hol a vízoszlop szolgál fojtásul, e töltésmenyziyiséget Vs"—V-* részszel lehet csökkenteni, tehát T x = 28-125 — 2 8' 12 5- = 21-094 4 T 2 = 28-125 — 2 8' 12 5 = 18-750 о E két töltésmennyiségnek számtani közepe : — ^^ ^ — 19-922 vagyis kikerekítve 20-0 kg., mely mennyiséget a szóban levő fatörzsnek a közepén való áttörésére tényleg fel is használtam. A törzs felső színére felfektetett 5'0 kg.-os robbantótöltésnek feladatául szántam, hogy a fatörzset felülről lefelé hasítsa szét s ekként a 4 m.-rel mélyebben elhelyezett aknáknak működését segítse elő. Végre egy 90 kg.-os töltést a meder fenékére sülyesztettem, a fatörzs töve mellé, hogy hatásával a meder fenekét annyira megbolygassam, hogy a fatörzs eldőlve többé hajózó akadály ne legyen. A robbantószelenczéknek ily módon való elsülyesztése után vezetékágaikat egymás között kötöttem össze s végre a fővezetéknek két ágát kivezetve, a bal parttól mintegy 120 m.-re felállított dörzsölő elektromos gépbe kapcsoltam be. Elsütöttem az elsülyesztett 6 aknát, mire tompa durranással körülbelül 30-0 m.-es vízkéve lökődött ki, azután felszínre került két nagyobb fadarab és egy hoszszú fatörzs, melyet partra vontattatván, megállapítottam, hogy 6'5 m. hosszú és 1'5 m. átmérőjű jegenyefa volt. A robbantásra felhasználtam 35 kg., Il-od osztályú dinamitot; az öszszes költség pedig 418 ív 58 f volt. 5. Л preloscicai Szávaátváqásban talált szí/elapadóknak és kőtömböknek robbantás útján való eltávolítása. A Száva-folyó preloáőicai átvágásának kotrása alkalmával megállapították, hogy benne több helyen nagyobb terjedelmű sziklapadok vannak, melyeket a kotrószerkezet veszélyeztetése nélkül a mederből kiemelni nem lehetett. Ennélfogva a sziszeki m. kir. folyammérnöki hivatal felsőbb helyen e sziklapadoknak és kőtuskóknak kirobbantását javasolta, s a munka kivitelével a kincstári kőbányakezelőséget bízták meg. Az 1908. évi augusztus hó 29-én az átvágáson át kifeszített drótkötél segítségével méterről méterre mélységméréseket eszközöltem s ily módon megállapítottam a mederfenék ama helyeit, hol a hajózást veszélyeztető kőzettuskókat, illetve nagyobb terjedelmű kőpadokat, szét kell rombolni, hogy ezután a 0 víz alatt tervezett —2-0 m. mélységig kotróval el lehessen távolítani. Az utóbbi czél elérésére az említett lazítást 0 alatt —2 4 m.-ig kellett végrehajtanom. A robbantó munkálatok megindítása előtt kísérleti robbantásokat tettem, hogy a követendő eljárást megállapítsam. E kísérletekből kitűnt, hogy a preloáőicai átvágásban csak 0'5— Г2 m. vastagság között váltakozó kékesszínű, tömött homokkőből való sziklapadok vannak, minélfogva mellőzhettem a költséges és hosszadalmas fúrómunkát és kizárólag felfektetett robbantó töltésekkel dolgoztam, melyeket
