Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

4. füzet - II. Nagy Béla: A barczarozsnyói villamos vízerőtelep

It) azaz kereken 30 millió korona a terület kisajátítása nélkül; mivel mind a hajóz» csegéknél, mind a szivattyútelepeknél, mint már ismételten említettük, az előirányzathoz képest jelentékeny megtakarítások lesznek, a költségvetés teljesen reálisnak tekinthető, mert az esetleg előre nem látott kiadásokra bő fedezet áll rendelkezésre. A barczarozsnyói villamos vízerőtelep. (20 képpel.) Irta : Nagy Béla. A Nagy Vidombák patakot, a délkeleti magyar Kárpátokban fakadó összes többi patakokhoz hasonlóan, a nagy esés és csekély vízmennyiség jellemzi. Vízgyűjtője felnyúlik a Bucsees 2500 m. Adria feletti csúcsáig és Malajesti és Cziganesti mellékvölgyeit vadul szakgatott, meredek mész és konglomerát sziklák határolják, melyeknek a mellékelt fényképekből is sejthető szépsége sok turistát vonz e vidékre. Vize 1911. év előtt Rozsnyó feletti szakaszán kihasználatlanúl zuhogott alá a sziklás mederben. A nagy esésű patak vízierejének kihasználását első ízben 1908-ban Rupcic és Szűcs magánmérnökök tervezték Brassó város részére oly módon, hogy a N. Vidombák, Malajest és Cziganest völgyek vizeit mintegy 1000 m. Adria feletti magassági vonal mentén egy-egy gát és a sziklába fúrt zárt csatorna segítségével összegyűjtötték volna és a most kiépült vízkivételek felett 177 m. eséssel lebuktatva, a termelt energiát Brassó város világítására, a brassó—hosszúfalui vasút villamos üzemére ós különféle ipari czélra használták volna. A terv 1650 liter másodperczenkénti vízmennyiséget vett alapul? mely 177 m. eséssel 4000 lóerőt adott volna. A brassói kultúrmérnöki hivatal, a munkálatok czélszerűségét elbírálandó, 1908. szept. 1. és 1909. aug. 31-ike közti egy évi időközben a N. Vidombák patak vízmennyiségét kavonként kétszer sebességmérő szárnynyal megmérte. A mérés eredményeit a 2. sz. rajz mutatja, ßelöle látható, hogy e havasi patak, leszámítva az 1909. jul. 11-i és aug. 12-i záporok 1—2 órára terjedő árhullámait, nagy ingadozásokat nem mutat. A vízmennyiségek rajzának (2. sz.) a rozsnyói, illetve brassói csapadékok (3. sz.) rajzaival való összehasonlítása, a tapasztalatoknak is megfelelő, érdekes eredményre vezet. Láthatjuk, hogy az 1908. nov. és deczember havi nagy csapadék ellenére a vízmennyiségek vonala sülyed és még az 1909. márcz. havi csapadék sem eredményez a vizmenynyiségek vonalában lényeges emelkedést. Nyilvánvaló, hogy nov.—márcz. hónapokban a csapadék hó alakjában esik a vízgyűjtőre és itt tározódva, csak ápr.—jún. hónapokban olvad el és szaporítja a patak vízmenyiségét. Kár, hogy az 1909. évi tél csapadékban szegény volt, mert ellenesetben ez a jelenség még szembeötlőbb lenne. A vízmennyiségek rajzából látható, hogy a téli időben, novembertől áprilisig a patak vízmennyisége állandóan apad és minimumát 345 liter másodperczenkénti vízmennyiséggel 1909. márczius 13-án érte el. Láthatjuk továbbá, hogy a mérés esztendejére terjedő átlagos vízmennyiség 739 másodperczliter. Ezt természetesen csak úgy lehetne állandóan kihasználni, ha a N. Vidombáknak a 739 liter feletti összes nagy vízmennyiségét