Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)
3. füzet - V. Apró közlemények
222 általában úgy épültek, hogy 0 vízszín alatt II. osztályú, 0 vízszín felett I. osztályú követ használtak. Legújabban a zombori folyammérnöki hivatal szakaszán I. o. kő hiánya következtében kizáróan II. osztályú kőanyagot alkalmaztak. A fentemlített bizottság feladata tulajdonképpen а II. osztályú kőzetet szolgáltató kőbányák termékei tartósságának és használhatóságának megállapítása volt, de megvizsgálta a budapesti és zombori folyammérnöki hivatal szakaszán a különböző anyagból épült műveket is, hogy így a helyszínén tapasztalatot szerezzen az alkalmazott kőnek víz-, jég- és légállósága tekintetében is. Bár a megszemlélt művek megépítése óta eltelt 30—40 év sokkal rövidebb, semhogy az alkalmazott kövekről végleges birálatot lehetett volna mondani, mindazonáltal a megvizsgált művek állapotából kitiint, hogy a kőanyag alkalmazása jól és czélszerűen történt; nevezetesen a megszemlélt műveken sem rogyást, sem kiíiregelést, sem keresztszelvény-elváltozást nem észleltünk, holott ha az alkalmazott kőanyag nem lett volna megfelelő, vagy nem megfelelő helyen alkalmazták volna, ily jelenségek okvetlen beállottak volna. Megszemlélt a bizottság 30—40 év előtt készített, később II. osztályú kőnek minősített anyagból épült partburkolatokat s bár jó állapotban találta őket, mégis arra a meggyőződésre jutott, hogy partburkolat lehetőleg csak I-ső osztályú kőanyagból készüljön. A helyszíni szemle eredménye azt is igazolta, hogy a müvek 0 vízszín alatti része II. osztályú kőből építhető anélkül, hogy vele a fenntartó költségek növekednének. Ellenben azt is megállapítottuk, hogy 0 vízszín felett czélszerűbb az I. osztályú kő alkalmazása, mert jobb minőségű kőanyag nemcsak, hogy a légbeli behatásoknak jobban ellent áll, hanem aránylag nagyobb súlyánál fogva a jégokozta rongálások szempontjából is a művek állékonyságára kiválóan kedvező. A helyszíni szemle alkalmával azt is tapasztalta a bizottság, hogy II. osztályú kőnek deponiában való alkalmazása csak ott czélszerű, hol a partomlás előreláthatóan gyorsan bekövetkezik s a kőanyag rövid időn belül víz alá kerül ; ellenben II. osztályú kő oly parton, hol a beomlás előreláthatóan több év múlva következik be, deponiába nem alkalmazható kedvezően, mert a kő néhány év alatt, sőt némelykor még rövidebb idő alatt is annyira szétmálik, hogy midőn már beomlik, a víz elsodorja. 2. A Balaton Nyugati Bozótlecsapoló Társulat munkálatai. Miként a Vízügyi Közleményeit 1911. évi 2. füzetének egyik apró közleménye megemlíti, a Balaton déli részén több kisebb-nagyobb mocsár van. Közülök a Nyugati Bozót (Nagy Berek) név alatt ismeretes mocsár Fonyód, Balatonkeresztúr, Kéthely, Tótszentpál, Varjaskér, Táska és Buzsák községek határában terül el és kiterjedése 13,420 kat. hold. E berekterület 8 nagybirtokos tulajdona, kik 1864-ben a Balaton Nyugati Bozótlecsapoló Társulatot alakították. 1910-ben e nagybirtokosok közül kettő a Balaton nyugati bozót keleti, ideális határvonala és a Keleti bozót csatorna közé eső 1043 kat. hold nagyságú területével a Balaton Nyugati Bozótlecsapoló Társulathoz csatlakozott, miáltal területe 14,454 kat. holdra emelkedett. Végre 1911-ben az egyik társulati tag a Keleti Bozót csatorna és a kaposvár—fonyódi h. é. vasúti vonala által határolt 700 kat. hold területtel is csatla-