Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

3. füzet - IV. dr. Hoffmann Ferencz: Az Egyesült Államok mezőgazdasági öntöző művei

198 Ennyivel is közelebbről érdekel bennünket az a telkesítő eljárás, melyet az Egyesült Államok kormánya a kanadai kivándorlás ellenmozgalmaképen feladatául tűzött ki és azzal valósít meg, hogy a sivár nyugati vidékeket öntöző bsrendezésekkel látja el. Ennek a nevezetes vállalkozásnak Reclamations Service a neve. Azoknak az öntöző müveknek, pedig melyeket mintegy működésalapnak tekinthetünk, kettős czélja van, u. m. politikai és gazdasági. Röviden szólva : a kivándorlást Amerikából megakadályozni mezőgazdasági kulturterületek alapításával és a keleti államok túlsűrü népességét otthonnal ellátni. A rohamosan fejlődő Amerikának mind kulturterületre, mind a mezőgazdasági munkaerőre nagy szüksége van. Általános a panasz az amerikai közgazdák részéről, hogy a mezőgazdasági termelés nem tud lépést tartani az állandóan emelkedő népszaporodással ; hogy Amerika mezőgazdasági termelése el van hanyagolva, kevés a földművelő, míg nagyvárosai túl vannak tömve heverő iparosokkal. «Több farmert és kevesebb heverő ipari munkást.» Ez a meggyőződés átment a köztudatba is. Legutóbb Hill, a Great Northern vasúttársaság nagynevű igazgatója, jeles közgazda is hangsúlyozta ezeket. Ily körülmények tették szükségessé, hogy az Unió kormánya a nyugati lakatlan vidékeket oly nagy tőkeáldozatok árán hódítsa meg a mezőgazdasági termelés számára — a mint azt röviden felsorolni fogom. Ha tekintetbe veszsziik, hogy a nagy Amerika különböző keleti államaiban is még igen sok olcsó és termékeny földet szerezhetnek a telepesek, akkor érthetetlennek látszik, hogy miért áldoz az Unió kormánya a sivár vidékeken telkesítésre milliókat. Az Unió kormányát a következő okok vezetik a telkesítő munkálatokban : Az állami parlagon heverő földek eladásából befolyt pénzösszeget czélszerűbben nem is lehetne felhasználni, mint hogy sivatagterületeket telkesítsenek és az ipari munkások számára otthont alapítsanak. Ez utóbbi törekvést a minduntalan megnyilvánuló szocziálista mozgalmak is sürgetik. Az öntözésre berendezett homesteadoh alakítását, mint mondják, megokolttá teszi az a tapasztalat is, hogy az intenziven kezelt kis gazdaságok a társadalmi fejlődésnek, a közboldogulásnak sokkal jobban kedveznek, mint a extenzíven kezelt nagykiterjedésű homestead-ok. Az amerikai kormány nagy előrelátással igyekszik kizárni annak a lehetőségét, hogy az öntözésre berendezett olcsó homestead-ok mind a jelenben, mind a jövőben földspekulánsok kezére juthassanak. A földuzsora, úgyszólván kizárt dolog, a földek a letelepülő családoknak otthonul vannak fentartva. Ez alapelvektől vezéreltetve indította meg az Unió kormánya, páratlan gyakorlati érzékű elnöke Roosevelt Tivadar elnöksége alatt 16 nyugati államban több nagyarányú csatornahálózat kiépítését. 1902-ben a washingtoni kongresszus megalkotta a telkesítő törvényt, mely egyúttal kimondja, hogy a nyugati államok közföldjeinek eladásából befolyó pénzösszeg öntözőművek építésére fordítandók. Ily czímen 1905-ben 140 millió korona összeg folyt be az állam pénztárába, mely összeg azóta évenként több, mint 120 millió koronányi összeggel gyarapodik. Ebből a tőkéből Californiában 16 millió koronát, Arizonában 15, Coloradóban 13, Wyomingban 12, Nebraskában 5, Nevadában 15, Oregonban 7, Washingtonban 8, Montanában 8, Idahóban 6 5, Észak-Dakotában 6, Utahban 6 millió koronát fordítottak öntöző művekre. Az ide mellékelt vázlatrajz (2. kép) az Unió