Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

1. füzet - II. Schaffer Antal: Jelentés az 1902-3. évi bajai jégrobbantó munkálatokról

15 érhetünk el nagyobb hatást. A munka gyors haladását és költségét irányító eme kérdésnek sikeres megoldása végett 1902. deczember ho 30-án délután, a koppányi útvágásban, illetve ott a víz sodrában mórt 3 — 5 m. vastag jégpánezélban, valamint a partmenti torlaszban több kapcsolt dinamit és néhány egyes haloxilintöltést sütöttünk el, melyek hatásából kitűnt, hogy nagyobb dinamittöltések a zárt aknatölcsérnél nagyobb nyílást robbantanak ki és a jeget kis darabokra elaprózzák, de magában a jégpánezélban alig számbavehető repedéseket idéznek elő ; míg a lassabban ható robbantó-por ugyan kisebb lyukat üt a jégben, de erősebb hullámzásba hozza a vizet és messzire terjedő, sugárirányban elágazó repedéseket okoz, melyek a jégpánczél megbontását és az egyes táblák leválását nagyban elősegítik. Tekintve a síkvíznek tetemes sebességére és figyelembe véve a kísérleti robbantások eredményét, célszerűbbnek és gazdaságosabbnak látszott a haloxilint használni, ha a jégtábláknak fáklyásokkal való tovaúsztatására fordított idő arányban állott volna a dinamittal való munka-előhaladássál. Mivel pedig a zúzólag ható dinamittal való robbantás, - mint későbben látni fogjuk, — semmivel sem drágább a repesztő-porénál, sőt időmegtakarítással is jár, a bizottság a málékony, repedezett és lazábban összefüggő jégtömegeket nem tekintve, a dinamit használatát határozta el akként, liogy a fenékjég ós torlaszok megbontására kizáróan dinamittal dolgoztunk, mivel a veszélyesen elhelyezkedett jégtáblákat és jégtuskókat törmelékké kellett elaprózni, hogy helyükből kimozdítva, a víz elsodorhassa. Mivel pedig a robbantó munkálatok alatt bekövetkezett hőmérséklet-emelkedéssel a jég mindjobban megrepedezett ós porhanyóvá lett és következésképen a dinamit hatása csökkent : a bizottság kísérleteket tett, vájjon a fenforgó körülmények közt nem volna-e okszerűbb és gazdaságosabb haloxilinnal dolgozni. Összehasonlítva a két robbantó-anyag hatását, a felhasznált súlymennyiségeket ós egységárakat, arra a meggyőződésre jutottunk, hogy azonos jégviszonyok közt, egyenlő robbantó-eredmények elérésére kétszer annyi halosilin szükséges, mint dinamit, a mi azt bizonyítja, hogy az előbbinek használata pénzügyi haszonnal nem jár. De mindamellett igen repedezett és kásás felszíni és törmelékes jégnek robbantására, — lia a megbontott daraboknak leúsztatására kellő idő áll rendelkezésre, okszerűbbnek bizonyultak a lassabban égő repesztő-szereknek alkalmazása. Tudva, hogy a robbantó-töltés nagysága a repesztendő jég vastagságától, a sülyesztőmélységtől, valamint a jég minőségétől függ, illetve attól, vájjon síkvagy fenékjeget akarunk-e robbantani: a bizottság végezte kísérletekből megállapítható volt, hogy 3 5 m.-es vastagabb-vékonyabb táblákból összetömörült jégpánczélnak kapcsolt csoport-aknákkal való megbontására elegendő a 2'5— 4'0 kg.-os dinamittöltóseket 2—4 m.-re a jégbe sülyeszteni, míg torlaszoknál magasságuk szerint 5—8 kg.-os töltések szükségesek, melyek a jég felaprózására és a víz felhajtó erejére való tekintettel, legfeljebb 3—4 m. mélységre sülyesztendők. Haloxilin használatakor, a jég tömörsége szerint a fentebb említett mennyiségeknek 2 — 2'5-szeresét vettük. Hogy a koppányi átvágást mielőbb jégmentesítsük, a megtorlódott jég homlokszakaszától felfelé, lehetőleg a víz sodrában, egyes vagy többes sorokban, egymás között 8—12 m. távolságban aknákat helyeztünk el, melyeket elektromosan, vagy durranózsinórral egyidejűleg robbantottunk fel.