Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

3. füzet - I. Dieter János: A resiczabányai vízimű

164 A túlfolyót bukógát alkotja, mely 37 m. hosszú és l-7 m. magas. Az átbukó víz 50 m. hosszú, földbe mélyített vasbeton-csatornában folyik tovább s majd lépcsősen lebukva belejut a Berzava mederbe (23. sz. kép). A Gropos-Bogát visszavezető csatorna úgy épült, mint a felső csatorna, 10 km. hosszú, kiinduló pontján 0'51 m

2 keresztmetszetű, mely a betorkolás helye felé Г15 m

2-re növekedik. A Gropos pataknál kezdődik, majd több kisebb pataknak (Groposel, Cserna, Trepusin, Bogát és Brázova) felvétele után közvetetlenül a Varan akvadukt előtt belefolyik a főcsatornába. E visszavezető csatorna vonatozásában találunk három kis tojás-szelvénynyel készült alagutat 300 m. összes hosszúsággal és egy vasakvaduktot 68 m. hosszúsággal. A Ivrainik visszavezető csatorna 1050 m. hosszú, 0-43 m

2 szelvényterületű és l'5°/oo esésben, falazottan épült. A brázovai turbinaház fölött vezet be a főcsatornába s miután a Berzava-völgy bal lejtőjéről hozza a Ivrainik vizét, a Berzava-völgyet közvetetlenül a főcsatornába való betorkolás előtt 68 m. hosszú vasszerkezetű akvadukttal hidalja át. Ezt az akvaduktot 5-16 m. magas fix- és ingó oszlopaival ráhelyezték egy már meglevő ívben épült falazatra, mely falazat egy 60 m. magas megkezdett és abbanhagyott völgyzárógát előgátjaként szerepelt volna. A főcsatorna a Berzava völgyében lévő kiinduló pontjától, vagyis a völgyzárógát alatti duzzasztó gáttól egészen a nyoinómedenczéig, mely Resiczabányától mintegy 35 km.-re a ländi erdőrészben fekszik, 14-2 km. hosszú. Ennek a csatornának is — épen úgy, mint az összes falazott csatornáknak — legnagyobbrészt a talajba mélyesztett, trapéz alakú, nyílt szelvénye van. A csatorna 3'0 m

2 keresztmetszet-területtel és l%o eséssel épült, feneke beton, oldalfalai pedig részben terméskő falazatból, részben pedig betonból készültek. A víz folyását érő felszínt portlandczement-habarcssimítással látták el. A kiinduló pontján levő duzzasztó mű hasonló kivitelben épült, mint a már előbb ismertetett ferenczfalvi. A bukógát hossza 18 m., magassága 3-4 m. A fenéktisztító zsilipnyílás 1-5 m. széles. A víz itt is két gereben keresztül jut a csatornába. Az alagutakat, melyek az egész főcsatornahossznak 33'1%-át, s így igen tekintélyes részét alkotják, legnagyobb részben sziklából robbantották ki. Részben ki vannak betonozva, részben téglákkal kifalazva, részben pedig változatlanul, egyenetlen felszínnel hagyták őket úgy, a mint a sziklából kivágták. Az alkalmazott vájómódszer kis hegynyomás esetén a belga, nagy hegynyomás esetén az angol rendszer volt. Az alagutak fúrása sűrített levegővel történt. Fontosságukra való tekintettel különleges, a 2. rajzon látható szelvénynyel épültek. A szelvény jobb oldalán 0-6 m.-es padka teszi járhatókká. (Lásd 26. és 32. sz. képeket.) Összesen 6 alagútat 4'7 km. összes hoszszal' találunk a főcsatornában, közülök a leghosszabb kereken 1-8 km. s ezt három helyről fejtették ki. (Liskov Barni 1761 m., Koziucza 825 m., Kozia 792 m., Szekul 382 m., Tyeus 820 m., Rakina 591 m. hosszú.) A völgyeken túlnyomóan vasszerkezetű csatornahidak vezetnek át. Öt ilyen híd halad el 26, 16, 38, 52, 20 m.-nyire a legmélyebb völgypontok felett. Ezek a szerkezetek legnagyobbrészt kétszeres rácsozatú, többtámaszú tartók vasbádog vályúval ellátva, A Varán nevű 138 m. (24. sz. kép), a Stirnik 28 m., a Riu-alb 95 m., a Szekul 216 m. és a Kuptore 226 m. hosszú s így az összes vasszerkezet hossza 704 méter, a mi az egész főcsatornahossznak" majdnem 5%-a.