Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

3. füzet - I. Dieter János: A resiczabányai vízimű

160 A Gózna usztatócsatorna (lásd 16. sz. képet) részben földcsatorna, részben pedig pallókkal burkolt és csak utolsó részében mintegy 800 hosszban betonozott. A ferenczfalva-wolfsbergi megyei út kereszteződésnél kőhíd alatt vezet el. A felső csatorna 3-6 km. hosszú, 156 m

2 keresztmetszeti területű és átlag l%o eséssel épült. Kiinduló pontja egy duzzasztó mű, mely egyúttal bukógát is és a mely közvetetleniil Ferenczfalva község alatt a Berzava medrébe van beépítve úgy, hogy a vizet a jobb parton rögtön az alagúttal kezdődő felső csatornába tereli (lásd 3-ik rajzot és 14. sz. képet.) A felső csatorna emésztő képességét meghaladó vízmenynyiség a bukógáton átömölve a Berzava medrében akadálytalanul tovább folyik s lennebb a ferenczfalvi völgyzáró medenczéjébe kerül. A duzzasztó mű falazott maggal betonból készült. A bukógát koronaszélessége 1*3 m., legnagyobb magassága 2-6 m., hossza 17'0 m. Az árapasztó zsilipnyílás 3'0ni. széles, táblával szabályozható, mely vasszerkezetű gépezettel mozgatható. A csatornába a víz két, egy durvább és egy finomabb gereben keresztül jut. A két gerebköz alkalmas öblítőzsilipnyílás segítségével kitisztítható. A csatorna is közvetlenül az alagútba való betorkolás előtt zsiliptáblával elzárható (4. rajz.) E csatorna egész hosszában terméskő falazatból épült. Az egyenetlen fal-felszíneketö—6 cm. vastag betonnal burkolták és portlandczement simítással tették vízállóvá. Az alagútak gnájsz sziklán haladnak keresztül és kibetonozottak. E csatorna alagútjai járhatatlanok és keresztszelvényük tojásdad alakú. Az akvaduktok réteges terméskő falazatból készültek, melyet a külső felszínen gondosan hézagoltak. A felső csatorna mentén négy alagútat találunk 341 m. összes hoszszal és pedig a Krajniksel 112 m., az Isvoru-reu 53, az Isvoru Mik 62 és a Klnaczu Szirbu 114 m. hosszú. Három terméskő falazatból megépített boltozott akvadukt összesen 151 m. hosszúsággal halad el a völgyek fölött. Az 5. sz. rajz az Isvoru Mik csatornahíd tervét mutatja. Látjuk, hogy a csatorna mentén haladó út egyszerűen a csatornahídra van rávezetve. A csatornahidat a 18. sz. kép láttatja. A felső csatorna végén lévő vízfő (19. és 20. sz. kép) hegyoldalban czementhabarcsba rakott terméskőfalazatból épült. Azok a felszínek, melyek vízzel érintkeznek, erős portlantczement simítással vannak ellátva. A vízfőből a víz 50 cm. átmérőjű kovácsolt vasból készített szegecselt csővezetéken keresztül jut a 381 m.-rel mélyebben lévő vízerő-középpontba. A fa pedig kevés vízzel a nagy koptatás csökkentésére vasbádoglemezzel borított, fából ácsolt facsúsztató csatornán keresztül lecsúszik a facsatornába. A turbina 400 lóerős és /'V«nm-rendszerű. A Klause-völgyzárógát 1864-ben Ferenczfalva fölött 8-5 km.-re fausztatás czéljaira épiilt. A 6. sz. rajz mutatja e gát szerkezetét. Látjuk, hogy fenyőszálfákból összeácsolt kőszekrényes gát, a minőt az erdészet a fausztatáshoz szükséges vízgyűjtés czéljaira sok helyütt épített. A vízfelőli első szekrénysor üres s a levegő járhatja. A zárást (tömítést) a vízfelőli oldalon a fahajók oldalfalainak módjára iszkábázott gerendafallal érték el. A gát legnagyobb magassága 11-5 m., túlfolyója 8'4 m. hosszú és szintje Г6 m.-rel fekszik a korona alatt.