Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

1. füzet - II. Schaffer Antal: Jelentés az 1902-3. évi bajai jégrobbantó munkálatokról

13 Minthogy tapasztalat szerint a robbantópor inkább a jégnek nagyobb területen való megrepesztésében, megrázkódtatásában nyilvánult, a bizottság — tekintve a robbantó-munka gyorsabb haladását, a jég változó vastagságára és a jégtakaró alól kiszabadult víznek nagy sebességére, czélszerűbbnek és gazdaságosabbnak találta a romboló, illetve zúzólag ható dinamit használatát Az utóbbi a b, с és d rajzon látható (6. kép), szorosan záró és leemelhető födővel ellátott hosszúkás pléhhengerszelenczékben alkalmazva, mind az elektromos, mind a lőkúpakos gyújtásra alkalmas. Az egy gyújtófészekkel ellátott Об, Г0, r5, 2'0 és 34) kg.-os, valamint a két gyújtópontú 5 0 kg.-os töltésekre szolgáló pléhszelenczékbe forrasztott kis hengerből kiálló elektromos vezetéket, vagy gyújtózsinórt, ugyancsak az előbb leírt tömítő keverékkel, vagy meleg vízben megpuhított közönséges, illetve guttaperka-péppel zártuk el vízmentesen. Minthogy vastag ós terjedelmes jégdugulások megbontására gyakran 5"0 kg.-os töltésekre is van szükség, tekintve azt a körülményt, liogy a dinamit -)- 8° C-nál már megmered, nagy hidegben pedig csont keménységű lesz, szükségesnek tartottam, hogy e szelenczéket két gyújtó-fészekre szerkeszszük, hogy a kezelés és elhelyezés közben esetleg teljesen megfagyott nagyobb mennyiségű és költséges dinamit elsülése biztosítva legyen. Gyakori eset, hogy a megállapított töltésekhez való szelenczék elfogynak, ily esetben több töltött szelenczét egybevetettünk és nyalábba kötöttük össze, az elsütésre pedig csak egy villamosgyújtót vagy lövőkupakot használtunk, mivel tapasztalás szerint, a gyújtó-töltés robbanása áthelyeződik a vele szorosan érintkező valamennyi dinamittöltésre, tekintet nélkül arra, vájjon hüvelyeik papírból, pléhből, vagy fából valók. Itt megjegyzem, hogy a fent említett jelenség a robbantópor-nemeknél nem nyilvánulhat, minélfogva minden egyes szelenczét gyújtóval kell ellátni. A töltéseknek a jégbe, vagy a jég alá való sülyesztésére megfelelő bosszú faléczeket használtunk, melyekre a kellően felszerelt szelenczét spárgával kötöttük. Hogy pedig a vágott léken feltódul*) jégdarabok a töltést meg ne sértsék, másrészt pedig, hogy a megállapított mélységre sülyeszthessük, a léez alsó végére 8 -20 cm. hosszú kereszt-fát szegeztünk, felső végére pedig a vágott lék nagyságához képest — 50—00 cm. hosszú kölönczöt erősítettünk meg. A nagyobb haloxilin- és dinamit-töltéseket két, esetleg négy lécz közé helyeztük, bizionság okáért pedig a szelenczéket vastag zsineggel kötöttük össze, mely a jég felszínéig nyúlt, hol a kölönczre erősítettük. Az egyes lövések elsütésére mind haloxilin, mind dinamit esetében, a Bickford-féle védőfonattal burkolt 9a számú guttaperka gyújtójzsinórt használtuk, melynek égősebessége perczenként 00—80 cm. ; míg az I. és II.-od osztályú dinamit feldurrantására szolgáló gyújtó-zsinór a 7-es számú l-5 gr. durranó kénesővel töltött lövőkúpakkal volt felszerelve. Több kapcsolt és csoportos lövés egyidejűleg való gyújtására — tekintet nélkül a robbanó-anyagokra — a 2"0 gr. töltelékű 8-as számú villamos-gyújtót, (melynek kupakjában a durranó kénesőn kívül kénantimon és chlorsavas-káliumból álló keverék van) és az 1 X 3 mm. fonattal ellátott guttaperka vezetéket, gyakran pedig az elektromos-gyújtást helyettesítő lövőkúpakos durranó-zsinórt használtuk, melynek robbanása másodperczenként 3000—3500 m. sebességgel terjed. Itt megjegyzem, hogy a vízálló gyújtózsinór