Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

2. füzet - III. Rozsnyay Károly: Boszniai és dalmácziai tanulmányutam

135 cziszternával is. A cziszternáknál évenként négyszeri megtöltést szoktak számítani s miután egy köbméter víz tározó költsége 40—100 K, tekintve a négyszeri megtöltést, 10—25 К esik egy köbméterre, egy literre pedig 1-0—2'5 fill. 50 éves amortizácziót számítva 6%-kal, egy köbméter víz költsége 60—150 fillér, miből egy literre 0 06—015 fillér esik. Ebből látható, hogy a cziszternavíz aránylag nem drága, mindazonáltal megokolt a vízzel való gazdaságos bánásmód. A víz minőségére csak annyit jegyzek meg, hogy ivásra és itatásra egyformán alkalmas és megfelelő, kellemes ízű, lágy, szűrt viz, de még a régi kezdetleges berendezésű cziszternák vize is alkalmas házi czélokra, pedig nincs szűrve, csupán ülepítve. Tanulmányutamban magam is ittam több helyen cziszternavizet és az a bámulatraméltó, hogy a nyári szárazságok alatt az állott víz sem romlik meg. Ezek után az egyes cziszterna-tipusok leírása következnék, de azt mellőzhetőnek vélem, mert a részletekbe való bocsátkozást az előadottak után nem tartom szükségesnek. Most felmerül az a kérdés, hogy van-e létjogosultsága a cziszternáknak Magyarországon ? Erre a kérdésre határozottan «igen»-nel kell felelnem, mert a cziszternával való vízellátás tőkebefektetése aránylag csekély, a fentartás költsége jelentéktelen, üzemköltsége pedig nincsen. Mindazonáltal a cziszternáknak létjogosultsága csak abban az esetben megokolt, ha más vízbeszerző mód nincsen vagy pedig nagyon költséges. Például hegyi legelőknél, ha forrás- vagy patakvíz közelben nincsen és lia a talaj, vagy kőzet vízeresztő. Ilyen helyeken nemcsak a legelő jószág látandó el megfelelő ivóvízzel, hanem a pásztorok is. A gömörmegj^ei pelsőczi fensík például tökéletesen- vízszegény és a 600 —1000 darab legelő jószágot naponként egyszer 10—15 km. távolságra az 500 m. magas fensíkról a hegy tövében fekvő forráshoz kénytelenek itatás czéljából lehajtani. Ehhez hasonló helyzet legtöbb hegyi legelőnél előfordul és elképzelhető, hogy mennyit fárad ember és állat, hogy a mindennapi vízszükségletét beszerezze. A vizet a völgyekből felszivattyúzni a hegyi legelőkön elhelyezendő medenczékbe mind befektetés, mind üzemköltség tekintetében annyira költséges, hogy megokolt a cziszternákkal való vízellátás olcsóbb megoldásmódjához folyamodni. Befejezésül megemlítem, hogy tanulmányutamon lekötelező előzékenységgel kalauzoltak, magyaráztak és tervmásolatokkal szolgáltak, adatokat rendelkezésemre bocsátottak : Horowitz József zárai műszaki tanácsos, a dalmácziai országos kultúrmérnöki hivatal főnöke, Hofeneder Károly szerajevoi kultúrmérnök, a boszniai és herczegovinai országos kultúrmérnöki hivatal (Meliorationsbureau) vezetője, továbbá Novakovics Vladimir kerületi főmérnök (Sinj, Dalmáczia), Treibul Antal trebinjei osztály-mérnök (Herczegovina). Hawelka Vincze gaczkoi vízmester (Herczegovina), végre a mostari (Herczegovina) kerületi szőlőszeti és borászati felügyelő, kiknek e helyen hálás köszönetem fejezem ki, valamint a szeiajevoi «Országos kormány-» közigazgatási osztályfőnökének báró Pitner Károly miniszteri tanácsosnak, ki «Nyilt parancs» kiadásával lehetővé tette, hogy Bosznia és Herczegovina területén járhattam, kelhettem, jegyzeteket és vázlatrajzokat készíthettem, a 10*