Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)
2. füzet - III. Rozsnyay Károly: Boszniai és dalmácziai tanulmányutam
10 Vannak régi, kezdetleges berendezések, melyek kizáróan csak egy vízgyűjtőmedenczéből állanak, de mégis iszapfogóval, illetve szűrőaknával felszerelve. A medenczét körülvevő mellvédőfal az itatóknál már maga is szűrőberendezés, melyet kívül iszapfogó galériával kell ellátni. A mellvédőfalon alul hézagok, nyílások vannak és hátul (a vízgyűjtő terület felőli oldalon) terméskőhányás vagy egyszerűbb kivitelben e kettő helyett rőzsefonás is alkalmazható és csak a völgyfenék van burkolva vízmentes réteggel (nyilt itatómedencze). A régi, kezdetleges itatóberendezések ilyenek voltak, melyekből a vizet vedrekkel merítették ki és öntötték a vályúba. A medenczékből közvetetten itatni nem szabad. Ujabban ezeket nem alkalmazzák, illetve kiegészítik szűrővel és merítőaknával. E helyen megjegyzem, hogy a terméskövet nem dinamittal, hanem puskaporral robbantják, mert a dinamit apróra szétzúzza a követ és építő czélokra alkalmatlanná válik. A robbantólyuk átmérője 2\5— ЗЮ cm., mélysége 30—80—100 cm. és pedig ha a kőzet repedezett és réteges, elegendő a 30—40 cm. mélység, ha pedig kemény és tömött 80—100 cm. szükséges. A robbantólyuk készítése aczélvésővel történik. A kitisztított lyukba helyezik a puskaport s belé a gyújtózsinórt, melynek végére teszik a lövőkupakot; de a gyújtózsinór végére csomót kell kötni, hogy könnyen ki ne ugorhassók. A töltést a robbantólyuk felső végén papírral vagy kőporral lefojtják. A gyújtózsinór hossza 50—80 cm. Egyszerre egymás mellett több akna robbantható s az egyes robbantások okozta tölcsér lejtője 45°-os. A robbantóaknák egymástól való távolsága a mélységnek kétszerese. Ha tisztán csak üreget kell nyitni, a dinamit is megfelelő robbanóanyag. A dinamittöltés közepén hosszanti irányban végig csatorna van az előbb leirott gyújtózsinór és lövőkupak részére. Gondoskodni kell a cziszternáknál arról is, hogy a túlfolyó víz valami mélyebb helyre juthasson, mert a berendezésnek, mint említettem elárasztódnia nem szabad. A medenczék és a kapcsolatos berendezések tisztítása rendszerint az őszi esőzések beállta előtt szokott történni, s ilyenkor a maradékvizet kimerik, vagy ha kettős a berendezés, az egyik medenczéből a másikba merik, vagy szivattyúzzák át a vizet. A medenczék fenekének befelé rendszerint esése van. Vannak esetek, midőn magasabb fekvésú források vizével táplálják a cziszternát, mely utóbbit könnyen hozzáférhető helyre teszik. A fedett (boltozott) cziszternamedenczék szellőzőaknával látandók el. A lakosság részére épített cziszternákat rendszerint beboltozzák és ezek a tulajdonképeni cziszternák, melyekre vonatkozóan még a következőket tartom szükségesnek felemlíteni. Községekben és lakott területeken a vízfelfogó területek rendszerint a házak teteje és az ereszcsatorna a szűrőaknába torkollik. Vannak kombinált berendezések is, külön mesterséges felfogó területtel. A bosnyák cziszternák természetesen hasonlók a dalmatákéhoz^ mert általános elrendezésük a következő: 1. Vízfelfogó és vízgyűjtő terület, 2. iszapfogó (durva szűrő), 3. víztartómedencze szellőzőaknával, 4. szúrőakna (finom szűrő) szellőzőaknával, 5. merítőakna, 6. kövezett előtér; tehát a mint látható a Horowitz-féle rendszerrel teljesen egyező. A szellőzőaknákba helyezik el a lejáró lépcsőfokokat. A szűrő- és merítőaknák fokozatosan 30—50 cm-rel mélyebbek a víztartómedenczék fenekénél. 11
