Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

6. füzet - V. Apró közlemények

•200 A legkisebb vízmennyiség, melyre biztosan számíthatunk, már kissé nehezebben megállapítható dolog. A Gacska vízgyűjtője esős vidék, mert a tengerhez közel s meglehetős magasan fekszik. Egyes pontjai 1200 (sőt, ha a Likát is a Gacskához számítjuk, 1600) m.-en felül emelkednek. Otocsáczon, mely az alacsonyabb fensíkon van, az évi csapadók átlaga mintegy 1130 mm, de a hegyvidék átlagos csapadéka 2000—3000 mm-re is fölmegy. (Udbinán az évi átlag 2418 mm Sztirovacsán 3138 mm). Ez a rengeteg csapadék azonban nem oszlik el az óv folyamán egyenletesen. A Gacska vidéke a tengerparti csapadékzónába tartozik s ezért a legnagyobb esőzések őszszel és tél elején vannak (nagyon csapadékos hónapok október, november és márczius), a legkevesebb a csapadék nyáron július és augusztus hónapban, ezenkívül kevés esik január és február hónapban. Az egyenetlenül eloszló csapadék azonban a mészsziklák repedéseiben, üregeiben és barlangjaiban tározódik s ezért a Gacska hosszas szárazságkor is tetemes vizet szállít. Azonban, mivel a vízgyűjtő elhatárolása szinte lehetetlen, a csapadékból még csak megközelítő következtetést sem vonhatunk a szállított vízmennyiség nagyságára. A mérések és megfigyelések szerint a két fő- és több mellékforrásból eredő Gacska, mielőtt ketté szakadna, átlagosan 10-2 m

s vizet szállít másodperczenkint. Ez az adat több évi megfigyelés eredménye, s helyességéhez nem fér szó. Azonban legkisebb vízhozományára csak hiányos és kétséges mérések vannak. E mérések szerint 1908-ban a legkisebb vízhozomány néhány napig 3-0 m

s-re szállt le. Az azóta történt mérések azt mutatják, hogy a vízhozomány ritkán csökken 5 m

3 en alulra. Mindazáltal a 3 m

3-es minimumot elfogadható adatnak tartom, mert az 1908. év a tengerparti vidéken kivételes szárazságával tűnt ki úgy, hogy 16 észlelő óv alatt 1908-ban esett a legkevesebb. S mivel ilyen hosszú idő alatt egyetlen egyszer s akkor is csak pár napig volt 3 m

3 vízhozomány, ily kivételes jelenségre nem volna gazdaságos dolog vízerőművet megépíteni s ezért 5 m

s-ben állapították meg azt a vízmennyiségi minimumot, melyre a vízerőtelepet megtervezték. Módunkban van azonban, hogy tározás segítségével magát az átlagos 10'2m

3 vízhozományt hasznosítsuk a vízerőmű czéljaira. Ugyanis, mint említettük, a Gacska vize természetes úton a Sviczko jezero-ban (Sviczai tó) tározódik. A tó nyílásain jelenleg a nyomás játéka szerint változik a kifolyó vízmennyiség. Azonban a nyílások egy' részének teljes eltömésével, más részének mesterséges kibővítésével és zárószerkezettel való ellátásával szabályozhatjuk a víz kifolyását s a tavat külön, vagy a két másik mélyedéssel együtt tározó medenczévé alakíthatjuk. Ebben a tóban több mint 40 millió m

3 víz tározható s e víztár segítségével a Gacska változó vízmennyisége helyett az egész év folyamán állandó 102 m

3 víz vezethető az energiatermelés czéljaira. Azonban a tó mélyebben fekszik, mint a Gacska, mert említettük, hogy zuhatag alakjában ömlik a Sviczko jezero-ba. Ha tehát a vízkivételi művet a magasabban fekvő Gacska-mederbe építjük, a tóból szivattyúzással kell emelnünk a vizet. Az emelőmagasság átlagban mintegy 20 m. De a 20 m-re fölemelt, maximumban 5 m

3-nyi vizet 420 m-ről ejtjük le s így a fölemeléshez szükséges 1000 lóerővel mintegy 21.000 lóerőt termeinetünk, vagyis 20,000 lóerőt nyerünk. Ez a számítás természetesen csak kerekszámokban fejezi ki a víz fölemelésével elérhető gazdasági hasznot. Az év legnagyobb részében azonban a Gacska 5 m

3-nél jóval többet hoz s így 5 m

3-nél jóval kevesebb vizet kell a tóból pótolni, hogy m

» ••-.Y^