Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

6. füzet - IV. Nagy Béla: Egyiptomi öntözések

•194 Bigeh szigetére való átköltöztetését tervezték, ezt a tervet azonban a régészek élénk tiltakozása levette a napirendről ; Pliylae ugyanis a jelenlegi bájos környezet hiányában teljesen elvesztette volna vonzóerejét. Egy másik terv, hogy Phylaet vízmentes fallal vegyék körül, még kevesebb pártolásra talált. Az egyiptomi kormány 1907-ben közel másfélmillió koronát szánt az érintett emlékek védelmi munkálataira és a megelőző részletes régészeti felvételekre és egyben az összes érintett sziklasirok megjavítására. A munkák végrehajtása feletti legfelsőbb felügyeletet Maspero G. kiváló franczia egyiptológusra bízták, a felvételeket pedig Lyons kataszteri főigazgató vezette. Az asszuáni gát megvastagításának és felemelésének terve, amint már jeleztük, az 1907-ben elhalt Baker Benjámintól származik. A részletterveket és költségvetést a gátfelügyelettel megbízott mérnöki gárda dolgozta ki. E terv szerint az eredeti gát mentett oldalán a gát egész hosszára kiterjedően az alapból kiinduló 5 m. vastag új faltest építendő a régi gátkoronáig s azután az egész gáttest 7 m.-rel magasabbra falazandó (1. 31. kép). Az eredeti terv szerint a megvastagítást csupán az 1905—6-ban készült utófenék faltestébe alapozták volna be. A kivitel alkalmával azonban az utóágyazat faltestét nem találták elég keménynek és az utóágyazatnak a régi falhoz csatlakozó részét eltávoiítva, sok helyen a régi fal alapozásánál több méterrel mélyebbre lementek (1. 32. fénykép). Az új ráfalazás és a régi faltest tágulásának és összehúzódásának különbözőségéből és az új faltest ülepedéséből eredő nehézségek leküzdésére Baker ajánlatára 15 cm. vastag átmenő hézagot hagynak, amelyet csakis a zsilipnyílások belső burkolata szakít meg. Az új fal súlyát mindkét falba sülyesztett aczélrudak viszik át a régi faltestre, a melyek a terjedés és összehúzódás közti különbözetet megengedik. Ez átmenő hézagban a régi fal alkotója irányában, minden zsilipnyílás közt egy 15 cm.-es ónozott, lyukgatott vascsővezeték van elhelyezve, a melyen át a vastagítás befejezése és ülepedése és a két faltest hőmérsékletének kiegyenlítődése után czementhabarcscsal öntik ki az átmenő hézagot. A duzzasztó nyugati végén lévő négy hajózó zsilipet egy ötödikkel egészítik ki és a régi zsilipek ellenfalát megfelelően emelik és az öt régi zsilipkapút kitoldják úgy, hogy a 7 m.-es vízszínkülönbség valamennyi zsilipre oszlik el. Az alapozást és kőmunkát John Aird és tsa, tehát ugyanaz a czég vállalta el, amely az eredeti duzzasztót, valamint az asszuáni és esznei gátakat építette. A vállalati összeg 25 millió korona. A Bansomes és Rapier czég által szállítandó vasmunkával és az érintett régészeti emlékek védelmének költségeivel együtt, az egész munka 36 millió koronára van tervezve. Az említett mélyebb alapozás miatt azonban előre láthatólag tetemesen több költség fog felmerülni. A kőtermelést és az alapok kifejtését 1907. májusában kezdték meg. Ezekben a mély és szellőzés nélküli alapgödrökben a hőség márcziusban már tűrhetetlen s ezt még fokozza a szivárgó és elpárolgó vízzel telített levegő, melyben a hőség sokkal kevésbbé tűrhető, mint a sivatag száraz levegőjében az égető nap heve. Szerencsére ez a gát északi oldala lévén, márcziusban még többnyire árnyékban van és az egész kis földi paradicsommá varázsolt keleti (jobbparti) telepen miuden egészségügyi berendezés rendelkezésre áll. Az egyiptomi kormány részéről a művezetéssel Macdonald főfelügyelőt bízták meg, a vállalkozó czéget Clure igazgató képviseli.