Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

6. füzet - IV. Nagy Béla: Egyiptomi öntözések

•192 e völgyszakaszon lévő nem kevesebb, mint 14 régi, egyiptomi és római eredetű templom és sír közül öt kerül víz alá. Természetes, hogy a régészeti társaságok tiltakoztak a további felemelés ellen. Az egyiptomi kormány épen erre való tekintettel, kevéssel Szudán elfoglalása után, a Vádi Halfa és Kartum közti völgyszakaszt és öt zuhatagot egy második gát építése szempontjából tanulmány tárgyává tétette. A gát építésére alkalmas helyhez fűzött feltételek a következők voltak : 1. a gát helyén ép és kemény sziklatalaj, 3. olyan széles mederágy, hogy a gátba a legnagyobb árvíz lebocsátására elegendő (legalább 1500 m. széles) nyílások beiktathatok legyenek. 3. A völgyszakasz lehetőleg csekély esésű és a tropikus éghajlat miatti tetemes párolgás csökkentése szempontjából ne túlságos széles legyen és magaslatok zárják körül, 4. legnagyobb gátmagasság a Nilus kisvize felett 20 m., 5. a medencze űrfogata 1 milliárd m.

3, 6. a könnyű és olcsó alapozásra való tekintettel lehető csekély kisvízi mélység, tehát nem túlságosan kimélyített nyári mederágak. Az 1905. októberében megkezdett ós mintegy 340.000 К költséggel 1907. elején befejezett tanulmányok arra vezettek, hogy e zuhatagok egyike sem felel meg e kikötéseknek. Első pillanatban még legkedvezőbbnek a hatodik (Szubluka) zuhatag mutatkozott. Az itt duzzasztandó víz azonban a Kartumtól északra fekvő lapos területeket az év 6 hónapján egészségtelen «zöld vizű» mocsarakká változtatná és a talajvizeket annyira emelné, hogy Szudán fővárosa lakhatatlanná válna. Bármennyire sajnálatra méltó tehát Phylae és a többi elárasztott emlékek sorsa, a szükséges vízmennyiség tarozására egyetlen megoldásnak az asszuáni gát felemelése bizonyult. E megoldásnak további jó oldala, hogy a gát keskeny udvarát meredek hegyoldalak környékezvén, a vízfelszín a magasabb duzzasztással is csak kevéssel növekszik s így a párolgás vesztesége sem nagyobbodik. Nem hagyható figyelmen kívül az egyetlen gátnak az a haszna sem, hogy az asszuáni és egy második gát közti folyamszakaszon a felső medenczóből leadott víznek jó része elpárologna. Az építés a könnyen hozzáférhető és egészségügyi, valamint kényelmi berendezésekkel ellátott asszuáni gát környékén olcsóbb és gyorsabb, mint Vadi Halfától délre eső lakatlan és nehezen hozzáférhető völgyszakaszokon. Végül egy gátnak ellenőrzése és kezelése könnyebb, mint kettőé. A gát felemelése tehát csupán régészeti szempontból kifogásolható. Az egyiptomi kormány mindent elkövet e «szépséghiba» leplezésére, de Phylae vízbefullasztása jová nem tehető. A templomból és Severus kioszkjából, az Isis templomból, az egyiptomi emlékek ez igazgyöngyéből (lásd 29—30 fénykép), a rendes egyptomi utas, aki csak télen utazik e vidéken, csak a párkányt fogja látni. Tudjuk, hogy a templomot és kioszkot az asszuáni gát építésével kapcsolatban alá'alaziák és ma már oly szilárd alapokon áll, akár csak építése idején. Szerencsére a Nilus vize az épületek kőmunkáját és véseteit nem bántja s így Phylae árvíz idején, július és október között mindig látható, lesz. Pierre Loti festői színekkel ecseteli «Phylae halálát», azonban nincs igaza, amikor a templom omladozását siratja és azt állítja, hogy a gát a Nílust maláriás mocsárrá változtatja át. Eredetileg a phylaei épületeknek mintegy 5 millió К költséggel a szomszédos