Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

6. füzet - IV. Nagy Béla: Egyiptomi öntözések

174 A megszakított jobbparton a Nílusba rúgó szikla alatt a magaspart elárasztására külön csatorna szolgál, amely alatt a rendszer főcsatornája szifonon vezet át. A parti csatornáknak a főcsatornákkal való keresztezése helyén mindenütt szifonok vannak. Ott, ahol az öntözőcsatornák a medenczék kereszttöltéseit átszelik, többnyílású falazott zsilipek vannak. Az egyes nyílások szélessége többnyire 3'0 m. ós számuk a levezetendő öntözővíz mennyiségétől függ. E zsilipek szabályozása 25 cm. magas vízszintes betétgerendákkal, újabban a tölgyfa drágasága miatt vaszsilipekkel történik. Az asszuáni mérczeállás után a betétgerendák és zsilipek helyes kezelésétől függ az elárasztott területek sorsa. A medenczerendszer alsó végén a Nílusba vezető árapasztó gát van. Felső-Egyiptomban a Nílus balpartján 13, a jobbparton 12 csatornarendszer van. Az öntözőcsatornák összes hossza 3660 km., a medenczetöltések hossza közel ugyanannyi. A falazott zsilipek száma 490, az árapasztóké 102, a szifonoké 40. Az öntözőcsatornák között egyesek, mint a Szohagie és az Ibrahimie valóságos folyók (1. a 12. képet) több száz köbméter vízemésztéssel (520 m

8 sec.,, illetve 740 m

3 sec. maximális emésztéssel). Az 1892. évi árvízből, a mely szept. 10-én Asszuánnál 12.100 m

8-re rúgott, a csatornák 3630 m

3-t, vagyis az árvíznek 30%-át vették ki. A Tisza árvize tehát alig tudná megtölteni a felsőegyiptomi öntözőcsatornákat. 1909. előtt valamennyi csatorna duzzasztás nélkül vette ki a Nilus árvizét Az Ibraliimie-csatornát nem számítjuk ide, mert fejénél 1902-ben az asszuáni gáttal kapcsolatban -épített assziuti duzzasztó zsilipes gát első sorban az Ibrahimie menti állandó öntözések vízszükségletének biztosítására szolgál. 1909-ben épült Esznehnél Asszuán alatt 157 km. távolságra az első Nilus-gát (1. a 13. képet), azzal az egyenes czélzattal, hogy segítségével az Esznehtől északra eső medencze-rendszer árasztó öntözését a Nilus árvízének asszuáni állásától függetlenítsék. A felsőegyiptomi árasztó öntözések sikere, az esznehi kivételével, ma épen úgy, mint a múltban, első sorban a Nilus árvízének asszuáni mérczeállásától függ. 1877-ben a XIX. századnak legrosszabb évében, 6-4 m. asszuáni mérczeálláskor közel 700.000 kat. hold maradt elárasztatlan, 28 millió К veszteséget okozva Egyiptomnak. Ilyen kisvízállás legújabban 1907-ben volt. Szerencsére akkor az assziuti Nilus-gát zsiliptábláinak lebocsátása nagy területeket megmentett a szárazságtól, vagy, a mint itt mondják, a «sáráki»-tól. Kiadós árasztó öntözést csupán a 7'5 m. feletti asszuáni mérczeállás biztosít. 1890. előtt az árasztó csatornáknak nem volt külön vízkiviteli zsilipjük. A csatornák feje földtöltéssel volt elzárva, a melyet csak aug. 10 táján vágtak át a 7 m. asszuáni mérczeálláskor, midőn az iszapos vörös víz már kellő sebességgel juthatott a csatornákba. Ma már az összes nagyobb csatornák falazott vízkivétellel vannak ellátva. Épúgy állt a dolog a lecsapoló, illetve árapasztó gátakkal is. Felső-Egyiptom legnagyobb árapasztó gátja a kosesai 1890/91-ben épült és 400.000 kat. hold medenczeterületről 10 nap alatt 1500 millió m

3-t képes levezetni. Az árasztó csatornák legfőbb kelléke az elárasztott medenczék felszínével arányban álló helyes szelvényméret. Közepes árvíz esetén 45 napi árasztást tételezve fel, másodperczenként 1 m

3-nyi víz 500 kat. hold árasztó öntözésére ele-