Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

6. füzet - IV. Nagy Béla: Egyiptomi öntözések

172 ségét ott éri e), a hol Fayum, a -Nilus völgyének eme függeléke, kezdetét veszi. Nyilvánvaló, hogy az árasztóöntözés első sorban a bal parton terjedt el, mert itt lehetett a legkönnyebben és a legolcsóbban a legnagyobb területeket elárasztani ; a jobb partra pedig csak később, a népesség szaporodtával kerülhetett a sor, állítólag Kr. e. 1800—2000 évvel, tehát oly későn, amikor a bal partot már évezredekig öntözték és mívelték. A mai Egyiptom Kairó feletti nagy és fejlődő városainak jó része a bal parton van és mi sem természetesebb, mint hogy az öntözések mai fejlesztésének főtere szintén ezen a parton van. A Nilus völgyszelvénye (1. a 8. képet) ugyanazt az alakulatot mutatja, mint minden hordalékos folyóé. A partok a legmagasabbak, mert itt rakta le az árvíz a legtöbb hordalékát, a völgy legmélyebb része pedig a sivatag dombjainak tövében van. Ezen a helyzeten az évezredes árasztóöntözés és a vele kapcsolatos iszapolás sem változtatott. Vasúton menve, Kairó felett a Nilus völgye az Arab hegylábtól a lybiai sivatagig áttekinthető, mert a vasút mindenütt a Nilus magas partja közelében vezet. A magas partokat az árvíz ritkán önti el és árasztással nehezen öntözhetők, ezért mentükön a völgy többi részeitől elütő öntözés terjedt el. Felső-Egyiptomban a magas part és a sivatag közti völgy kereszttöltésekkel hatalmas medenczékre van felosztva. A kereszttöltések átlagos magassága 3—3*5 m., koronaszélességük 5—6 m., hogy két megrakott teve kikerülhesse egymást, északi lejtőik 2:1, déli lejtőik 3:2 hajlásúak. A bal parton 120, a jobb parton 71 ilyen medencze van, melyeknek terjedelme 360 és 36.500 k. hold közt váltakozik. A medenczék átlagom terjedelme 5500 k. h. Legnagyobb a Sohag-csatorna végén lévő delgavi medencze, melynek terjedelme 36.500 k. h. (1. a 9. képet.) A balparti medencze összes területe, az 1909-ig állandóan öntözésre átalakított 295.300 kat. holdnyi terület levonásával, 550.000 k. hold; a jobbpartiaké 204.000 k. hold. E medeaczéket a Nílustól közvetetlenül kivezetett öntözőcsatornák látják el vörös vízzel. A vörös víz átlag 1-5 m. mély rétegben 45 napig áll a medenczékben, mialatt becses iszapját lerakja. Minden csatornához egy medenczerendszer tartozik. Az egyes medenczerendszerek, kiv'évén a Nilusba nyúló hegyorroktól megszakított helyeket, összefüggenek egymással. Minden medenczerendszer táplálócsatornája a szomszédos alsó rendszer csatornáját a vízfő közelében szifonnal keresztezi és alatta a magas Nilus-part öntözésére szolgál (1. a 10. képet). A bal parton csak Karnakkai szemben és Dendera közelében szakítják meg a Nilusba rúgó hegyoldalak a csatornarendszerek közti összefüggést; a jobb parton azonban csupán Assziut tartományban 8 ilyen megszakítás van. A megszakítások alatti területek csak 7-8 m. asszuáni mérczeálláskor áraszthatok el. A 11. kép egy ilyen medenczerendszer típusát mutatja. Csupán a jobb part van megszakítva. A magas bal part K., P. és L. medenczéjét rendesen a szomszédos felső rendszer táplálócsatornája látja el vízzel, az E. medenczét pedig csak akkor, ha az árvízszín nem elég magas, hogy a Nílusból közvetetlenül öntözhető legyen. A rendszer felső végéből két csatorna indul ki, a jobboldali a partokat követve az itteni medenczéket látja el és a szomszédos alsó rendszerbe megy át; a másik főcsatorna a völgy legmélyebb részén, a sivatagdombok tövében halad el és az F., G., H., В. medenczéket táplálja.