Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

6. füzet - IV. Nagy Béla: Egyiptomi öntözések

166 a kisebbedésre legnagyobb hatása a fügátak régiójának van, ; e fűgátak néha 5 m. vastag papirusz- és ;vizinövény-tömegekből állanak és helyenként a folyó kisvizét is kitérítik útjából. Ez a régió Lombardini szerint valamikor 400 km hosszú és ugyanilyen széles 120.000 km

3 terjedelmű tó lehetett, a melyet a homok és tőzeg feltöltött és valamikor, több 10 ezred évvel ezelőtt a Kék Nilus árvize a rendkívül csekély esésű (km.-ként 1—2 cm.) Fehér Nilus alsó 800 km. hosszú medrén felfelé folyva ömölhetett a tóba. Elképzelhető, hogy ebben az országot kitevő régióban a tőzeg, mint a spongya szívja fel a Nilus vízét és párologtatja el. A mi pedig itt elpárolog, eső alakjában nehezen térül meg. A Fehér Nilus nem csak a saját, hanem a Kék Nilus árvizeinek gyors lefolyását is hátráltatja a mennyiben a Kék Nilus árvizei a Fehér Nilus Khartum feletti rendkívül kis esésű (0.00001) és 1500—3000 m. széles medrében júliustól szeptemberig visszaduzzadnak és itt tározódva az árhullámot az egyiptomi árasztó öntözésekre kedvezően megnyújtják. A vízjárás viszonyaira rendkívül jellemző az 1903. év, a melynek vízhozománya közel áll az átlaghoz. (L. a 3. képet.) A Fehér Nilus Khartum felett 800 km.-nyi távolságban legkisebb vízállását 400 m

s/sec. vízhozománynyal áprilisban, 1460 m

8/sec.-nyi legnagyobb havi átlagát pedig szeptemberben érte el. Karthumnál 420 m

s/sec. minimumát májusban, 1700 m

3/sec. maximumát pedig októberben érte el. Mivel ezen a szakaszon mellékfolyója nincs, ez utóbbi max.-ban mutatkozó 240 m

3/sec. többletet a Kék Nilusnak a Fehér Nilus medrében tározott vize szolgáltatta. A Kék Nilus 120 m

8/sec.-nyi minimális havi átlagát áprilisban és 8200 m

3/sec. maximális átlaghozamát aug.szeptemberben érte el. A Fehér Nilus vize az Albert tótól Ivharíumig terjedő 2100 km.-nyi utat kisvízkor 43, árvízkor 53 nap alatt teszi meg. Viszont a Kék Nilus vize 1350 kmhosszú útját kisvízkor 7, nagyvízkor 17 nap alatt futja meg. Látjuk, hogy a Fehér Nilus vízgyűjtője 57°,

0-a, a Kék Nilusé 10°/

0-a és az Atbaráé 8%-a a Nilus egész vízgyűjtőjének ós mégis a Nilus átlagos évi vízhozományát Asszuánnál másodperezenkénti 3000 m

3-ben véve fel, ehhez a Fehér Nilus csupán 24%-kal, a Kék Nilus 65%-kai és a torrens Atbara 11%-kal járul. A Khartumnál egyesülő társfolyók vízgyűjtőmedenczéinek e páratlanul álló ellentéte nem annyira a csapadékviszonyokban, mint inkább a két medencze térszíni alakulatának különbözőségében rejlik Mert hiszen az újabb észlelések szerint mindkét folyó vízgyűjtőjének felsőbb részeiben az átlagos évi csapadékot 1250 milliméternek mérték. Ez az ellentét szerencséje Egyiptomnak, mert feltéve, hogy a Fehér Nilus medenczéje olyan volna, mint a Kék Nilusé, akkor az átlagos árvíz Asszuánnál nemcsak Ш.000 m

3, hanem 60.000—70.000 m

s lenne, a mely árvíz ellen még a teknika mai fejlettségében is' nehezen lehetne védekezni. Vagy viszont, ha a Kék Nilus medenczéje a Fehér Níluséhoz lenne hasonló és árvizeit ő is visszatartaná, elpárologtatná és megtisztítva bocsátaná le: Egyiptom nem lett volna az emberi kultura bölcsője, mert hiszen a Kék Nilus az egész világon páratlanul álló termékenyítő iszapjával tulajdonképeni szülőanyja Egyiptomnak. Míg a Kék Nilusnak az ősrégi árasztó öntözések szempontjából jutott a vezérszerep, addig a Fehér Nilus az ő állandó vízhozományával a nyári és állandó öntözések fejlesztését teszi lehetővé. A két társfolyó egyesülése alatt az Asszuánig terjedő 1800 km. szakaszán van a Nilusnak hat zuhatagja és ez is szerencséje Egyiptomnak, mert ha az egj esülés a zuhatagok alatt volna, a Kék Nilus árvizei állandó vesze-