Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

1. füzet - I. Kvassay Jenő: Előszó

ELŐSZÓ. A «Vízügyi Közlemények» 1890. évtől fogva időhöz nem kötötten összesen 30 füzetben jelent meg. Az a nagy fontosság, a melyet a vízépítészet hazai közgazdaságunkban már is betölt és a mely jövőben még inkább emelkedni fog, kívánatossá teszi, hogy az e téren szerzett értékes tapasztalatok ne veszszenek el nyomtalanul, hanem kartársainknak és az utókornak javára közkincscsé váljanak. A végrehajtott, vagy végrehajtás alatt álló munkálatoknak ismertetése nemcsak szellemi kapocs a vízépítéssel foglalkozók között, hanem egyúttal eszméket kelt, haladásra ösztönöz az egész vonalon. Oly nagy testületben, mint a milyen már ma is a vízimérnöki kar, nem lehetséges személyes érintkezés útján az összetartozás érzését fentartani, erre csak a sajtó alkalmas, melylyel a legtávolabbi zugban müködö kartársainkat is felkereshetjük és az együttműködésre serkenthetjük. Ezért fogadjuk hálával és köszönettel, hogy gróf Serényi Béla földmívelésügyi miniszter úr a «Vízügyi Közlemények»-nek két havonként megjelenő folyóirattá való átalakítását elhatározni kegyeskedett. Rajtunk áll immár, hogy működésünk tágas mezejéről összegyűjtsük elméleti tudásunk és gyakorlati tapasztalataink megőrzésre, megörökítésre érdemes mozzanatait. A magyar vízimérnöki kar már eddig is, alig félszázad alatt nagy és eredményes munkásságot fejtett ki. Elégséges e téren az ármentesílésekre. talajjavításokra, a Dunán, Tiszán és mellékfolyóikon végrehajtott nagyszabású munkálatokra reámutatnunk, melyeknek haszna és sikere immár osztatlan elismerésben részesül. És míg 1879-ben az ország törvényhozása a külföldhöz folyamodott, hogy vízszabályozásainak összekuszált kérdéseit a világ legelső szakértői útján tisztázni megkisérelje, már egy évtizedet meghaladó idő óta évről-évre a világ minden részéből. Francziaországból. Németországból, Olaszországból, Svédországból, Oroszországból, Romániából, Amerikából, Japánországból és Ausztriából ismételten is meglátogatják hivatalos kiküldöttek és magánszakértök hazai munkálkodásunknak színtereit. A legnagyobb eredményt, úgy mondhatnám világrekordot, az ármentesítések terén értük el és habár jóval túl vagyunk már a teendők zenitjén, mindazonáltal az árvédekezés, a fentartás és kezelés tekintetében még igen hasznos és eredményes tevékenységet, lehet és kell kifejtenünk.