Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

6. füzet - III. Vágó Viktor: A Sió és Sárvíz alsó szakaszának szabályozó munkálatai

152 Az 1906—1909. évi felvételek nyomán a közép-keresztszelvények újra szerkesztését nem láttuk szükségesnek, mert a részletes keresztszelvényekből meg lehetett állapítani, hogy 1891. év óta a hullámterek térszínében lényeges változások, kivéve az említett kanyarulaok medreinek eliszaposodását, nem történtek. Azonban az 1891. év után létesített bekötések (még nyilt árterek ármentesítése) és töltésbelebbezések következtében történt hullámtéri szélességváltozásokat figyelembe vettük és a rajzokban más színű, vagy ugyanoly feketeszínű, de másképen szerkesztett vonalakkal jelöltük. Mivel bekötések stb. következtében a hullámterek bosszaságai is megváltoztak, az ide vonatkozó új adatokat, mivel ezek csak adott időtől kezdve a jövőre nézve esnek mérlegelés alá, külön választottuk és őket csak ezután határozhatjuk meg, mert hozzá még bizonyos külön műveletek is szükségesek. A leírásból következik, hogy a hullámtéri keresztszelvények segélyével bizonyos adatok számítása már nem történhetik oly pontossággal, mint a mederre vonatkozó keresztszelvényekből, mert a hullámtéri keresztszelvények ritkábban levén felvéve, a térszínben előjövő közbenső változások, különösen az esetleg ott fekvő magasabb helyek, dombok vagy ellenkezően nagyobb kiterjedésű, mélyebben fekvő kopolyák, keresztgátak, feljárók stb. figyelmen kívül maradnak. Ezért, ha a hullámtéri szelvényeket valamely vízműtani számításhoz alkalmazzuk, a körülményeket mérlegelni és a belőlük eredhető hibát lehetőleg közömbösíteni kell, mire nézve az egyes feladatok természete irányadó. A Sió és Sárvíz alsó szakaszának szabályozó munkálatai. (2 képpel.) Irta : Vágó Viktor. A Nádorcsatorna-társulat gondozása alatt álló Sió és Sárvíz alsó szakaszán mederrendező és árvédelmi munkálatok vannak folyamatban. Hosszú, keskeny szalag gyanánt húzódik végig Veszprém vármegyétől kezdve, Fejér és Tolna vármegyén keresztül, egész a Dunáig az u. n. Sárrét, melynek, úgy látszik, már a legrégibb időben is mindig különös vonzó ereje volt az emberre. Erre mutat legalább, hogy már a kőkorszakbeli ember ide telepedett s itt lakott a bronzkorban is, majd jöttek a kelták, rómaiak s a nagy népvándorlás. Mindezek - Wosinszky szerint — nemhogy elkerülték volna a Sárrétet, hanem ellenkezőleg, a környékén tanyáztak. E népesség ellenére sem történt a régi időben semmi oly irányú törekvés, hogy e vidéket ős-eredeti állapotából kiragadva, az állandó posványtól megmentsék. Még a nagyműveltségű rómaiak sem hagyták itt semmi nyomát hátra ily irányú tevékenységüknek, pedig róluk tudjuk, hogy a Balaton árapasztó csatornáján : a Kapóst befogadó Sión, végeztek munkálatokat. Tudomásunk szerint a Sárrét lecsapolásának eszméje Mária Terézia uralkodása idejében merült fel először; 1771. év deczember hó 30-án Pozsonyban kelt az a helytartósági rendelet, mely megyhagyja, hogy a Sárrétet eredetétől a Dunáig minden mellékágaival szintezzék s eredeti állapotát minden akadályaival