Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

1. füzet - IV. Maurer Gyula: Oroszország hajózó útjai

34 a hajóút irányában jelentkező hirtelen töréseken kívül az egyes előugró görgetegek és szirtek még a tutajozást is lehetetlenné teszik. A zuhatagok hajóútjának megjavítására szolgáló első, rendszeresebb munkákat a XIX. század legelején Wollant hollandi mérnök ós orosz tábornok végezte. Az ő munkái a hajóútnak több helyütt való kimélyítéséből, a sodor nagyon ferde irányú helyein vezető müvek emeléséből és a legrosszabb zuhatagnál egy zsilipnek felépítéséből állott. A kirobbantott csatornák szélessége azonban alig volt 20 méter, a terelő és vezető gátak pedig rövidek és oly gyenge szelvénvűek voltak, hogy a víz elrombolta őket és néhány év múlva nyomuk is alig látszott. A Nenasziteczki zuhatag bukását egymástól mintegy 100-0 m.-re helyezett két közös csatornába épített zsilippel győzték le. A zsilipek nyílásszélessége mintegy 10 méter, a kamarák használható hossza 38 m. volt. A zsilipek 1808-ban készültek el és a hozzávezető csatornával együtt mintegy 3-5 millió koronába kerültek. Ezt a nagy összeget is teljesen haszontalanul adták ki. A tutajok a zsilipet nem használták, mivel a kamrák rövidek voltak s a tutajokat-a zsilip előtt és után át kellett volna építeni; hajók szintén nem jártak rajta, mert hiszen ez egyetlen zuhatag zsilipje a hajózást nem tette lehetővé. A zsilipeket mihamar üzemen kívül helyezték és elhagyták. Ma már csak romjaik látszanak. Különböző kísérletek után a nyolcz legnagyobb zuhatagon keresztül 1843-tól 1854-ig mintegy 4,600.000 korona költséggel kétoldali, fent tölcsérszerüleg kiszélesbedő vezető töltésekkel ellátott nyílt csatorna épült. E csatornák vízmélysége közepes kisvízkor mintegy l'O—V2 méter, legkisebb vízkor ellenben némely helyütt a fenék csaknem szárazra kerül. A gátak csupán 2-4 méterre érnek a közepes kisviz színe fölé, míg az árvíz mintegy 8 méterrel meghaladja és így a forgalom a gátaknak hasznát csak elég csekélyre szorított határok közötti vízálláskor veheti. A gátak közötti szélesség általában csak 30 méter, sőt némely helyütt alig több 20 méternél úgy, hogy a hajó a legkisebb irányeltéréskor összetörik a párhuzamos műveken. E munkálatok a felfelé való hajózás kérdését egy lépéssel sem vitték előre, sőt a lefelé való hajózás és tutajozás határidejét is csak mintegy egy hónappal nyújtották meg, de nem tették állandóan lehetővé. E csatornák befejezése után igen sokáig minden munka és tervezés szünetelt. Ennek Oroszország külpolitikai viszonyain kívül sok tekintetben az oka egy balhit volt, a mely Aldunánkkal kapcsolatosan nem is teljesen laikus közönség körében egy időben nálunk is megvolt. Míg nálunk a Tisza árvíz-bajainak megszüntetését és az árvíz színének leszállítását az Aldunán végrehajtandó robbanásokkal gondolták elérhetőnek, addig Oroszországban az ötvenes és hatvanas évek száraz esztendeiben a Kievnél ós Kiev alatti szakaszon fellépett igen alacsony vízállásokat a zuhatagokon keresztül 1843-tól 1854-ig robbantott csatornák hatásának tulajdonították. A 80-as években végeztek ismét némi robbantásokat a nyílt hajóútban. Egyébiránt minden munkálat és tervezés szünetelt és csak az Alduna munkáinak sikeres végrehajtása adott ismét lendületet az újabb tervezéseknek. Az újabb tervek 1"6 méter vízmélységű hajóút létesítését czélozzák. A kisebb sellőket egyszerűen robbantás segélyével javítnák meg, a zuhatagok közül 4—5-öt