Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

4. füzet - II. Lampl Hugó-Luzsa Béla: Tanulmányúti jelentés

39 6. Csmztatóoszlopok és terelőmüvek. A Dortmund-Ems-csatorna jelenlegi műtárgyainál csusztatóoszlopok általában nincsenek alkalmazásban, mert a falak burkolata többnyire tégla, — tehát sima — és ezért a hajók érdeke nem kivánja feltétlenül az ily védőberendezéseket. Egyedül és csak igen kezdetleges jellegű csusztatóoszlopokat találunk a cziklopburkolatú meppeni régi zsilipnél, hol a hajókat a durva falsíkoktól védik. Sokkal nagyobb gondot fordítanak azonban a zsilipfejek megvédését czélzó terelőművekre, melyeket a zsilipek előtt legalább egy hajóhosszúságban alkalmaznak a 45. sz. képen látható egyszerű elrendezésben. A 46. számú képen látható schellingwoudi zsilipeknél a terelőművek egész mólószerű jellegűek. Ugyancsak nagyobbszabású az ymuideni zsilip terelőmű berendezése is (1. 44— 45. kép). Itt a terelőműre külön vashíd vezet a zsilipről. Hosszmetszet Nézel. 51. ábra. A tűs elzárás. 7. Létrák és hágcsók. A zsilipfalakba mélyített és így a hasznos szelvényen kívül elhelyezett lejáróhágcsók mellékelt három tipusú megoldását láttuk a kivitelben (1. 47., 48., 49. rajz). Megjegyzendő, hogy egy-egy oldalon — tekintet nélkül a hajózó zsilip hoszszára több ilyen lejáró van, melyek közül azonban csak egy (rendesen a középső) ér egészen a zsilipfenékig, a többi csak az üzemi szolgálat érdekében az alsó víz színéig vezet. 8. Betétgerendák. A hajózó csatornáknak állandó vízszínük lévén, a betétgerendákat csak a kapúk, vagy egyéb szerkezeti részek javításakor helyezik el és nem szolgálnak árvíz elleni védekezésre, mint a milyen czélzattal a torkolati