Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

1. füzet - IV. Maurer Gyula: Oroszország hajózó útjai

29 tutajozást, közel 5800 km., tehát hazánk hajóútjainak közel kétszerese és mégis, bár e folyó északon Oroszország erdőségeit járja, délen az ország legtermékenyebb rónáját szeli, érinti annak úgyszólván egyetlen kőszénmedenczéjét Jekaterinoszlavnál és partján az ország egyik legvirágzóbb városa, Kiev fekszik, a folyó alsó harmadában Jekaterinoszlav és Alexandrovszk közötti szakaszon 67 km. hosszban található zuhatagok két részre osztják a folyót s mindennemű hajózást megszakítva csupán a lefelé való tutajozást engedik meg kedvező vízálláskor -és megfosztják e folyót jelentőségétől úgy, hogy rajta csak kisebb forgalom fejlődhetett ki. Oroszország a Dnjeper zuhatagjainak megjavítására, hajóút létesítésére az elmúlt század első éveitől kezdve a végéig nagy megszakításokkal, összesen mintegy 10—11 millió koronát költött el. De külpolitikai bonyodalmak e munkálatokat mindannyiszor megállították és a kivitt művek részben már el is pusztultak. Jellemző ennek a nagy birodalomnak politikájára, hogy a Dnjeper zuhatagjaival mai napig sem tudott megbirkózni. A Volga és Dnjeper között fekszik a Don folyó, több mint 400 ezer km

2 vízgyűjtő-területtel. A viziforgalmat tápláló árúk itt első sorban gabonaneműekből állanak. Oroszország csatornái. Az ország kedvező hegyrajza és a lakosságnak a vízi szállításra való reáutaltsága miatt korán jöttek létre az első tervek, a melyek a különböző folyamrendszereknek víziúttal való összekötését czélozták. A kezdeményezés a 17. század második felébe esik és Nagy Pétertől való. Igen sok terv származik tőle, a melyeknek vonatozását helyszíni bejárások alkalmával ő maga állapította meg s több csatorna építését meg is indította. Közülök azonban csak egy-kettő készült el életében ; több félbenmaradt, ezeket utódai fejlesztették s a mi korunk igényeinek megfelelően átalakították s egyet újraépítettek. A Don és Volga összeköttetésére szolgáló, zsilipekkel ellátott csatorna építése, melyet Nagy Péter czár indított meg, a Svédországgal folytatott háború következtében félbenszakadt. A midőn pedig Péter székvárosát a Néva torkolatára helyezte át, főgondja a Néva és Volga összekötése lett. Az első ilyen mesterséges út a Ladoga-tó ós a Volga egy-egy folyójának a Volkhov és a Mszta összekötése révén a «Visni-Volocsek» víziút lett. E víziút hossza Rijbinszktől Pétervárig 1400 km. De e csatorna nagyon kezdetleges; kamarás zsilipek rajta nincsenek, hanem a táblás gátak hajó- és tutaj áteresztőkkel vannak ellátva, vagy pedig két egymásután következő gát szerepel zsilip gyanánt. Ma e csatornán csak helyi forgalmú kisebb dereglyék és tutajok járhatnak, átkelő forgalom pedig egyáltalában nincs rajta. E viziút tökéletlenségét felismerve, Nagy Péter új összeköttetések kiépítését kezdette meg, de ezeket csak jóval halála után fejezték teljesen be. Az egyik a kezdetlegesebb, a Tihovinszkí viziútrendszer, a mely a Volga egyik mellékfolyóját a Mologát és a Ladoga tóba ömlő Sziaszt köti össze. Ezen a csatornán 25 m. hosszú, 4 m. széles, 10 bemerülésű hajók járhatnak. Átmenő forgalomban ezt a víziutat csupán nagyobbrészt csak a tutaj szállításra használják. A Volga ós Neva medenczéje között a hajózás mai követelményeinek megfelelő összeköttetés egyedül a Mária-víziútrendszer, a mely a Rijbinszk mellett a