Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)
3. füzet - V. Tavernier R.: Vízmennyiség-mérések változó medrű folyókon Fordította: Gillyén József
207 Ekkor meglátjuk, hogy e négy parabola közül melyik az, a mely leginkább egybevág a felvételből közvetlenül nyert valódi £2 görbével. Ha például megállapítható, hogy ez a másodfokú parabola íl = C, p\ akkor ez azt mutatja, hogy a nedvesített terület nagyjában háromszögű szelvényhez hasonló és Q és U értékeit a harmadik képletcsoport adja meg U s = K 3 pí' Q s = K 3 C\ p* A nélkül, hogy az állandók értékére nézve bármiféle föltevést állítanánk föl, vagy az ott szereplő i és л elemeknek közvetlen mérésével pontosan kiszámítani törekednénk őket, egyedül az £2 görbe megszerkesztésével meghatározhatók az U és Q görbék lényeges elemei és főként érintőik a víztömegméréssel adott 'ponton. A víztömegmérés meghatározza U és Q valódi értékeit a mérés idején leolvasott h—p — p 0 vízállásnál. Epígv teljesen megszerkeszthető ekkor a valódi Í2 görbe, nevezetesen pontosan meghatározható az M pont érintője, mivel egyedül a felszíni l szélességtől függ; ennek a tangensnek metszéspontja az X tengelylyël meghatározza, a mint fennebb láttuk, a parabola fokát, a mely parabola a valódi ü görbével az M pontban egybevág. Ha például a tangens az X tengelyt a kezdőponttól Р/ 2 távolságban metszi, az £2 parabola másodfokú. Ebből az következik, hogy mivel Tadini képlete szerint az U parabola i fokú, hogy a Q parabola I fokú és hogy a Q ponthoz vont érintőjét az ОT L — ! p összefüggés határozza meg. A nélkül, hogy teljesen megszerkesztenék az U, Í2 és Q görbéket, felhasználva a parabolikus görbékhez vont tangensek sajátságait, egész egyszerűen meghatározhatjuk a víztömegméréssel kapott adatok segélyével a középsebesség és lefolyó víztömeg növekedésének jellegét. Ez a meghatározás a Tadini-féle formula alkalmazásán alapszik, vagy inkább, figyelmen kívül hagyva a formula paramétereit, a melyek bármilyenek lehetnek, abból a feltevésből indul ki, hogy az U sebességet 1 fokú parabola ábrázolja. Ha közvetetten tapasztalatok ezt a feltevést módosítanák és az egységnél kisebb, de Hői eltérő fokú parabola alkalmazására vezetnének, a fentebb jelölt grafikus ábrázolás számadatai megváltoznának. A szerkesztés elve azonban megtartaná ugyanazt a praktikus hasznát. Minthogy minden egyes tömegmérés a Q, Г és Í2 görbék egy-egy külön pontjának meghatározására ad alkalmat, lia a meder állandó, akkor ezek a görbék gyorsan és pontosan megszerkeszthetők megfelelő számú tömegmérés segélyével és így meghatározhatók azok az elméleti formulák parameterei is, a mely parabolák a görbékkel legjobban összeesnek. Minthogy a meder nem állandó, a feladat nem oldható meg ugyanazzal a pontossággal. De épen ezért annál inkább hasznos tesz ezekhez a nagyon egyszerű elmé-
