Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)
1. füzet - IV. Maurer Gyula: Oroszország hajózó útjai
23 az ország egyik legdélibb pontjáról, Bakuból indulnak a Kaspi tengeren és a Volga folyamon észak felé és haladnak a különböző víziútakon és vasutakon az ország két fővárosáig : Moszkváig és Szentpétervárig. A szorosabb értelemben vett európai Oroszország egyetlen kőszénmedenczéje szintén egész délen, Jekaterinoszlav vidékén található s a kőszenet innen északra, egész Moszkváig szállítják, míg a Balti tenger melléke a kőszenet már tengeri úton Angliából nyeri. A kedvezőtlen éghajlati viszonyok : a hosszú és zord tél ellenére is, a melyek következtében a hajózás a folyók nagyobb részén mintegy 5 hónapon át szünetel, alig van ország, a melynek közgazdasági életében a belső víziútak a vasútakhoz viszonyítva oly jelentős szerepet játszanának. Nem tekintve a csak tutajozható folyókat, az európai Oroszország hajózható vízi útjainak hossza kevéssel több a vasutakénál. A vasútra feladott árúk mennyisége mintegy kétszeresen meghaladja ugyan a vizén szállított árúk mennyiségét, de mivel a vízi szállítás közepes hossza több, mint kétszerese a vasúti árúszállítás középhosszának, a hajózható víziutak átlagos tonnakilométerenkinti teljesítménye, a lényegesen rövidebb üzemi idő ellenére is csaknem azonos a vasútak tonn akilométer-telj esítményé vei. A népek gazdasági harczának egyik igen jelentős fegyvere a közlekedőút. S ha Oroszország gazdaságilag annyira fejlődik, hogy sűrű, teljes és a mellett olcsó forgalmi hálózatra lesz szüksége, igen kedvező helyzetet talál. A nagy síkságon vasútai igen olcsón építhetők, víziútjai pedig, a melyek, mint látni fogjuk, az ország hegyrajza miatt már mostan is kedvező állapotban vannak, kevés munkával és anyagi eszközzel igen nagy mértékben fejleszthetők. Nem lesz érdektelen nekünk, kiknek a jövő agrár Oroszországa hatalmas versenytársunkként jelentkezhetik, eme birodalom víziútjaival megismerkednünk. Az európai Oroszország mintegy 5 millió 400 ezer km 3 területével kontinensünknek több, mint fele. Hegységeket az egész országban csak keleten (az Ural hegység), délen a Kaukázusban és a Krimi félszigeten találunk. Az egész ország lapos s a Kaspi- és Fekete-tengerek, illetőleg a Balti- és Északi jegestengerek között az ország közepe felé enyhén, fokozatosan emelkedik, akként azonban, hogy a legmagasabb pontok sem érik el a 300 m. tengerszín feletti magasságot; általában azonban 200 m. alatt maradnak. Itt, az ország eme legmagasabb középső zónájában fakadnak az összes nagyobb folyók, a nélkül, hogy határozott vízválasztó különítené el őket egymástól, mintha csak a véletlen határozta volna meg, hogy ez vagy az a vízfolyás délnek, vagy északnak vegye-e útját. A Diinának, Dnjepernek és Volgának, e három különböző tengerbe szakadó folyamnak forrásai egymás tőszomszédságában vannak és a Kama, a Volga leghatalmasabb mellékfolyója oly közel jár a Fehér-tengerbe ömlő Dvina egyik ágához, hogy tavaszi árvizek alkalmával a Kamán felfelé szállított gabonát az orosz muzsik szekérre rakja és néhány kilométerrel tovább a Dvina völgyében teszi vízre és szállítja a Fehér tenger partjaira. Oroszország éghajlati szempontból általában északi ós déli részre osztható, melyet Orosz-Lengyelországon, Moszkván és Kazánon átvonuló átmeneti zóna választ el egymástól.
