Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

3. füzet - IV. Gillyén József: Az 1910. évi párisi árvíz

189 már maga bent a faluban a lakása melletti kertben melegágyat létesített s termeszti a palántát, hogy mielőbb kiültethesse. Amennyire félve fogtak magyarjaink az első év tavaszán munkához, ma oly odaadással, bízva dolgoznak s ha a telep területét meg tudnók nagyítani, kertészkedő embert eleget találnánk hozzá. Fontos az értékesítés. A fogyasztó piacza ma még első sorban Nagyvárad s a magyarnak bármily nagy a bizalmatlansága egymás iránt, mégis rá fanyalodtak, hogy közös fuvaron szállítják be terményeiket. Lassan azonban oda jutunk, hogy a nagyobb mennyiségű terméket a telepen lehet értékesíteni, amikor már vaggon számra szállítható a termelésre kevéssé alkalmas vidékre. Büszkén említhetjük meg, hogy a telep termékei felülmúlják a bolgárok terményeit s a telep különleges paprikáját s egyéb terményeit szívesen veszik. Ma ott állunk, hogy a telepesek termelni megtanultak s termékeiket értékesíteni tudják; további feladatunk, hogy az üzemet gépek alkalmazásával, s a ma még drága magvásárlást kiküszöbölve, magvaknak termelésével olcsóbbá tegyük. Az 1910. évi párisi árvíz. (17 ábrával és fényképpel.) Irta : Gillyén József. A «Génie civil» 1910. évi február, márczius és augusztusi számában Dumas A. mérnök ismerteti az 1910. évi januári párisi árvízkatasztrófa lefolyását, okait és azokat az óvóintézkedéseket, a melyek arra volnának hivatva, hogy Párisban és környékén hasonló árvíz ismétlődését lehetőleg megakadályozzák, vagy legalább pusztításait mérsékeljék. Bár ezek a közlemények a különleges párisi viszonyokra vonatkoznak, kétségtelenül általános érdekűek is és tanulságosnak látszik hazai viszonyainkkal vonatkozásban kivonatosan ismertetni. A Szajna medenczéje jellegzetes példája a legyezőszerű vízrendszerű, tengeri klímájú vízgyűjtőnek. A folyó-völgyek csaknem mind kelet-nyugati irányúak s nyitva állanak az észak-nyugati tengeri légáramlatoknak; úgyszólván mindannyian azonos légköri hatásoknak vannak kitéve. Vagy esik az eső a vízválasztótól a tengerig minden völgyben, vagy szárazság van az egész vízgyűjtőn. Az általános nagy légköri változásokból, a cziklonok járásából következik továbbá, hogy a Szajna nagy árvizei, nem tekintve ritka kivételeket, mindig télen vagy kora tavaszszal jelentkeznek ; a nyári áradások jelentéktelenek. A 78.650 km.

2 kiterjedésű medencze legnagyobb része (75%) vízeresztő talajú s így folyóinak legnagyobb része csendes vízjárású, melyeken az árhullámok lassan alakulnak ki; csak a Marne két balparti mellékfolyóján, a nagy és kis Morin-on, továbbá az Yonne felső folyásán találunk vízálló talajt s az innen eredő folyók heves vízjárásúak. Ezeknek a torrens-vizeknek áradása rendesen 4—5 nappal hamarább érkezik Parisba a lassú folyású többi mellékfolyók árvízénél; és a Szajna Párisnál akkor ér el kivételes magasságot, ha valami ok miatt az Yonne torrens árvizei a Marne és felső Szajna árvizeivel összetalálkoznak. Ez történt az 1910. évi kivételesen nagy árvízkor. Az egész Szajna-medenczében lehullott bő csapadék először az Yonne folyón és mellékvizein idézett elő hatalmas árhullámot, a mely január 20-án érkezett le Parishoz. Ez az árhullám