Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)
3. füzet - I. Sajó Elemér-Benedek József: A soroksári Dunaág kamarazsilipjének pályatervei és kiviteli terve
A soroksári Dunaág felső kamarazsilipjének pályatervei és kiviteli terve.*) (33 ábrával és fényképpel.) írták: Sajó Elemér és Benedek József. I. A kamarazsilip általános elrendezése. Mint ismeretes, az 1904. évi XIV. t.-cz. a soroksári Dunaágnak csatornázással való hajózhatóvá tételét mondja ki. A 3—400 m. széles mederbe, mely az 1873-ban épült gubacsi elzárás előtt a Dana víztömegének Ve— i/ i részét vezette le. újra igen nagy, közel 1000 m 8 m.-perczenkinti vízmennyiséget kellene bevezetni, hogy ott a megszabott 2 m. hajózó mélység előálljon. Ha pedig kisebb vízmennyiséget bocsátunk be, a széles medret töltésekkel kell összeszűkíteni. Ebben az esetben a töltések mögött mocsaras, nádas lagúnák állnának elő, vagyis a jelenlegi állapot közegészségügyi szempontból alig javulna. Ezért a soroksári Dunaág gyökeres rendezése czéljából a következő megoldást választották : Az ágat az alsó szakaszán, Ráczkeve körül, vagy Ráczkeve alatt (1. az 1. sz. helyszínrajzot) duzzasztóművel zárják el és úgyszólván mesterséges tóvá, vízmedenczévé alakítják. E medencze vízszíne kisebb vízálláskor körülbelül összeesik a Dunának a budapesti vízszínével. Mivel azonban a soroksári ág medenczéjét a felső végén, a jelenlegi betorkolásnál létesítendő töltés zárja el a Dunától, a medencze vízszíne nem követi a Duna áradását, hanem körülbelül állandó magasságban marad. Es így, amint a Duna árad, a felső torkolatnál levő vízszínkülönbség, vízlépcső folyton nagyobb lesz és maximális értékét, 462 rn.-t a Duna legnagyobb árvizekor éri el. A mint a felső vízlépcső növekszik, ennek megfelelően a ráczkevei vízlépcső az árvíznek az alsó torkolattól való visszaduzzadása következtében folyton csökken ós nagyobb árvízkor 0 értékre száll alá. (L. a 2. sz. hosszanti szelvényt.) *) A szerzők előadták a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet vízépítészeti szakosztályának 1911. évi január 10-iki ülésén. 11 t. ábra.
