Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

2. füzet - II. Gillyén József: Tanulmányúti jelentés

131: 9. A marklissai Queis-völgyzáró. Epúgy, mint a maueri gát, a marklissai is elsősorban árvédelmi czélt szolgál; az árvízi medencze férője 15 millió m

8, a haszonvíz-medenczéé 5 millió m

3. A 43 m. magas völgyzárófalat mindkét végén alagút kerüli meg, ebbe torkollanak a haszonvíz szintjében elhelyezett tehermentesítő zsilipek, sőt az árvízi túlfolyók is. Általában az árvíz szintjében elhelyezett túlfolyók vize szabadzúgókon át nyer lefolyást, a marklissai gátnál azonban az árvízi túlfolyók is a megkerülő alagutakba torkollanak, melyet a 40 m. magasból lezuhanó víz támadása ellen aczéllemezekkel mintegy kipánczéloztak. A gát testén esak a közeli erőtelephez vezető két nyomócső halad át. Az erőtelep fejlesztette elektromos energiát világító, vontató és ipari czélokra használják fel. 1 O. Az Urft-völgyzáró. Ez idő szerint a kiépített völgyzárógátak között az 58 m. magas Urft-völgyzáró fogja fel a legtöbb vizet egész Közép-Európában. Az Urft folyó völgyében 10 km.-nyire felnyúló kanyargós medencze férője 455 millió m

3. Ez a völgyzáró első sorban ipari gát, bár ily nagytömegű víznek felfogása és tározása által árvédelmi tekintetben is kiváló jelentőségű. A gát jobboldali végéhez csatlakozó hegyháton van a 100 m. hosszú boltozott túlfolyó, melynek méreteit úgy szabták meg, hogy a tó vízállása a falkorona szintjét el nem érheti. Biztonság kedveért azonban a túlfolyó közepén két zsilipet építettek be, melyekkel szükség esetén a vízszín néhány méterrel sülyeszthető ; ha például eléggé telt medenczekor nagyobb áradás volna várható. Hogy lehetőleg nagyobb esést kapjanak, az erőtelepet nem a gát közelében helyezték el, hanem az Ürít és az őt befogadó Ruhr folyó mintegy 25 km.-t kitevő kanyarulatainak átvágásával a völgymedencze vizét 25 km. hosszú alagúttal nyomás alatt vezetik a Heimbach mellett kiépített turbinatelephez. így telt medencze esetén 110 méternyi nagy esést nyertek. Az elektromos erőtelep 22 millió kilowattórát termel és kiterjedt erőátviteli hálózatot táplál. 1 1. A solingeni völgyzáró. Ez első sorban vízvezetéki gát s Solingen város ivóvízszükségletének fedezésére épült. A Sengbach völgyében levő tározómedencze vizének csak L\—

1/

5 része szükséges a városi vízvezeték táplálására, a többi vizet erőkifejtésre használhatták fel. A tározómedencze két részből áll: egy 100.000 m

3 férőjű előmedenczéből, innen veszik első sorban a réteken megszűrt ivóvizet, — és a 3 millió m

8 férőjű főmedenczéből, melynek vizét rendesen mint hajtóerőt használják fel s csak szükség esetén alkalmazzák ismételten megszűrve ivóvíz gyanánt, ha t. i. az előmedencze kiürül. Érdekes, hogy az előmedencze gátja nem falazat, hanem földgát; de e földgát magva erős görbületben épült betonfal, mely a birós szikláig lehatolva egymagában is képes lenne a felette levő, aránylag csekély magasságú, 100.000 m

3 víz nyomását felfogni; azonkívül, netaláni átszakadás esetére biztosíték gyanánt alatta fekszik a fallal elzárt főmedencze.