Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

2. füzet - II. Gillyén József: Tanulmányúti jelentés

127: alakú, szélessége 9 т., magassága 7 т., s egész hosszában szilárd sziklában kellett kirobbantani. Ezt az alagutat a völgyzárógát teljes kiépítése után körülbelül a közepén el fogják falazni és az elfalazásba zsilipekkel elzárható fenékürítő csöveket építenek, hogy rendkívüli esetekben a tároló medencze vize itt is lebocsátható legyen. A fenékürítő-csövek zsiliptábláinak kezelhetésére függőleges aknát mélyesztettek le a megkerülő alagút fölött, a tervezett elfalazás helyén, •18. A megkerülő alagút hosszanti metszete. mely akna a tároló medencze legmagasabb vízszintje fölé ér és a zsilipek kezelő rudazatának és a felhúzó gépezetnek elhelyezésére szolgál. Az alagút elkészítése után az építőgödörnek szárazzá tétele végett két mederelzárást építettek. A felső elzárás, mety a megkerülő alagút felső torka alatt mintegy 80 m.-rel épült, a Bober vizét felfogva az alagútba tereli; az alsó elzárás pedig, mely közvetetlenül az alagút alsó torkolata felett van, megakadályozza, hogy a Bober vize alulról hatolhasson be az építés helyére. Mindkét elzárás betonmaggal épített földtöltés; a felső ívalakú alaprajzi elrendezésű, magassága 9 т., 1 : 2'5 arányú lejtői ki vannak kövezve s lábazatát az esetleg átbukó víz kimosása ellen kőhányás védi. Erre a lábazati kőhányásra tényleg szükség is volt, mert az 1907. évi júliusi nagy árviz nem találván kellő lefolyást a megkerülő alagútban, az elzáráson átbukott; ekkor az egész építőgödör víz alá került. Az alsó elzárás egyenesben épült keresztmetszete a felsőéhez hasonló. Magának a zárógátnak alapozását 1908-ban kezdették meg; a legalsó betonrétegre 1908. júniusában tették le nagy ünnepélyességgel az alapkövet. 1909. 51. A felső mederelzárás keresztmetszete.