Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)
2. füzet - II. Gillyén József: Tanulmányúti jelentés
Ill : A bádeni oldalon épiilt vezető párhuzamos művön, a Rajna-ág kiágazásánál 60 m. hosszú túlfolyót -alkalmaznak, melynek koronája a duzzasztott víz engedélyezett maximális szintjénél 04 m.-rel alacsonyabb. A duzzasztás nagyságát úgy szabták meg, hogy a közepes és nagy vizek idején (a baseli vízmércze 280 cm. és e feletti vízállásakor) a duzzasztott víz szintje a rheinfeldeni híd felett 50 m.-rel mérve a mostani duzzasztás nélküli vízállásokat meg nem haladhatja. Ellenőrzés végett három limnográfot állítanak föl és pedig egyet a rheinfeldeni híd felett 50 m.-rel, egy másikat a balparti gépház felső sarkánál és a harmadikat mintegy 540 m.-rel a gát alatt. A fejlesztendő elektromos energia — mely a szintén kivitel alatt álló laufenburgi vízimű fejlesztette energiával együtt csaknem 80.000 lóerőre tehető — első sorban ipartelepek erőszükségletének fedezésére fog szolgálni és ebből szándékoznak fedezni a bádeni «Wiesental »-vasút tervezett elektromos vontatásához szükséges hajtóerőt. Egy kilowattóra elektromos energia árát úgy szabták meg, hogy 9 pfenniget meg nem haladhat és a fogyasztás növekedtével arányosan idővel 4 pfennigre leszállítható lesz. A vízerőtelep építőköltségeit 7,200.000 márkára irányozták elő. Amidőn az építkezést megszemléltem, a duzzasztó gát fenékküszöbe készen volt s az egyes zsilipnyílásokat elválasztó pillérek falazásán dolgoztak, részben már a zsiliptáblákat szerelték; a turbinatelep alapgödrének s az alvízcsatornának kiemelése nagy arányokban folyt, egy részét sziklában kellett kirobbantani s a kifejtett anyagot iparvasutak szállították a balparti Rajna-ág elzárásához. II. 4. A spiezi vízerőtelep. Azok között a svájczi vízerőtelepek között, melyeknél az üzem folytonosságának biztosítására kisebb tároló medenczéket is találunk, legjelentékenyebb és legérdekesebb az egyesült Kander- és Hagnek-művek részvénytársaságnak Bern kantonban fekvő spiezi vízerőtelepe. Ez a vízerőtelep fokozatosan mintegy 11 év alatt épült ki, tehát nem oly egységes, mint az újabb vízíművek, de viszont érdekesen feltünteti a hegyi vízfolyásoknál alkalmazott vízerőkihasználás történeti fejlődését a legutóbbi 10 év alatt. Az eredeti Kander-mű, mely 1897—1899-ben épült,- a Kander folyóból közepesen kivett 6 m s/sec. vízmennyiséggel s a thuni tó mellett elhelyezett turbinatelepig közepesen 60 métert kitevő hasznosítható eséssel 3600 lóerőt tadott kifejteni. A fejlesztett elektromos energiát Svájcz első megszabott szélességű elektromos vasútjának: a burgdorf—thuni vasútnak szolgáltatta s Bern városát és környékét fénynyel és hajtóerővel látta el. 1900—1901-ben a vízerőtelep erejének növelésére egy második csővezetéket építettek, a 900 lóerős Girard-turbinákat kicserélték 1300 lóerős Francis-turbinákkal s egyidejűleg az energia felhasználásakor mutatkozó ingadozások jobb kiegyenlítésére Spiezmoosnál kis kiegyenlítő medenczót iktattak közbe. Később ezt a kiegyenlítő előmedenczét tároló és iilepesztő medenczévé bővítették, kiépítették a Simme folyó modern vízkivételi művét, mely közepesen 6 m 8/sec. vizet szállít a tároló medenczébe s végre a medenczétől a megnagyított gépházig még 2 új nyomócsövet helyeztek el. így az erőtelep teljesítőképessége az eredeti 3600 lóerőről 1902-ben 6500 lóerőre s végeredményben most