Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

2. füzet - II. Gillyén József: Tanulmányúti jelentés

108: A vizzolai csatorna az elosztómedenczéből alacsony vízálláskor 63 m

5 vizet vezet ki, áradás idején a vízkivétel 75 m

3 is lehet, a midőn a 0-15°/oo esésű csatornában 35 m. vízállásnál közepesen l-37 m. sebesség áll elő. Ebből a víztömegből 3 m

8/sec. a hajózás czéljaira van fentartva, a többi az erőtelepet táplálja. A csatorna a vízfőtől az első zsilipig, kerekszámban 6 km. hosszban, a villoresi csatorna jobb partján vele párhuzamosan halad, s csak 4 m. széles vontató út választja el tőle. Szélessége a fenéken 11—13-5 m., a víz szintjében 17—23'5 m. között váltakozik, mélysége pedig 3-45—3'70 m. A feneket és a 2:3 lejtőjű oldallejtőket beton takarja, csak a baloldali lejtő legfelső 1:10 hajlású részét borították 1'50 m. szélességben czementhabarcsba rakott kavicscsal. A csatorna esése 15° /„„, maximális vízszállító képessége 80 m

8. A 6-ik kilométernél a csatorna két ágra szakad. A baloldali a hajózó ág, mely a csatorna vízszíne és a Ticino vízszíne közötti 28 m. magasságkülönbséget 4 drb páronként közvetlen egymás után elhelyezett zsilippel győzi le, a melyek mindegyikére 7 m. magasság esik. A jobboldali ág csaknem 300 m. hosszú aquadukttal a vizet a turbinaház előmedenczéjébe szállítja. E medencze északi oldalán van a túlfolyó, az előmedencze állandó szintjének biztosítására. A túlfolyó medenczéből az 5 m. magas, lépcsőfokokra osztott, szabadzúgón át lefolyó víz a hajózó csatornába ömlik. Ez a csatorna, valamint a turbinák vízlevezető csatornája a gépház alatt 200 méterrel egyesülve, 600 méterrel lejebb a Tieinoba önti vizét. A csatornának ez a szakasza alá van vetve a Ticino vízszínváltozásainak. 13. Az erdőtelep metszete.