Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

2. füzet - II. Gillyén József: Tanulmányúti jelentés

106: ték ki. Épen ezért a vizzolai vízimű ismertetése kapcsán szükségesnek tartom, hogy röviden erre a vízkivételi miire is kitérjek. Somma-Lombardo község határában a Lago Maggioretól lefelé 10'5 km.-re a Ticino medrét 289 m. hosszú, 23-85 m. szeles bukógáttal elzárták, mely a kisvizet 3'75 m. magasra duzzasztja fel. A bukógát, mely a vízfolyás irányához 70° alatt hajlik, betonból épült, gránitlapokkal van leborítva s lábazatát 15 m. széles kőhányás védi. A bukógáthoz csatlakozik a balpart felől a 65'6 m. hosszú rekesztáblás vízfö, melyen másodperczenként 190 m

s vizet bocsáthatnak keresztül. Ez 30, egyenként l-5 m. széles és 3-0 magas zsilipnyílásból áll, melyeknek küszöbei a gátkorona alatt 2-75 m.-nyire fekiisznek; az egyes nyílások rekesztábláit emberi erővel kezelik a loggiaszerúen alakított mintegy 6'0 m. magas kezelőhídról. A vízfőnek balparti szélén van 34 m. hosszú és 8 m. széles hajózózsilip, mely lehetővé teszi a hajóközlekedést a Ticinónak a bukógát feletti szakasza ós az elosztómedencze között. A 700 m. hosszú elosztúmedencze a vízfőnél 67 m. széles, középen (a hajózócsatorna alsó torkolatánál) 43 m.-re összeszűkül, alsó végén pedig 6. A csatorna keresztmetszete. 4. Az elosztott medencze helyzetrajza.