Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

2. füzet - II. Gillyén József: Tanulmányúti jelentés

102: kiépítendő védőtöltések költségeiről a nevezett tartományok föntebb említett törvényeiben szintén gondoskodás történt, a mennyiben erre a czélra 2,600.000, illetőleg 6,400.000 К összesen 9,000.000 K-t irányoztak elő. A Morva baloldali ármentesítő és belvízrendező munkálatainak foganatosításához szükséges kereken 5,100.000 К költségről a megalakítandó ártéri érdekeltség hivatott gondoskodni. Tanulmányúti jelentés. (62 rajzzal és fényképpel.) Irta : Gillyén József. Nagymélt. Fölclmívelésügyi Miniszter Ur. Kegyelmes Uram ! 54 939 Nagyméltóságodnak 1909. évi junius hó 10-én kelt, ' v ' számú rendelete alap\ /о. ján 1909. szeptember havában tanulmányútat tettem Felső-Olaszország, Svájcz és Németország nevezetesebb ipari víziműveinek tanulmányozására. Tanulmányútamat, illetve szerzett tapasztalataimat következőkben ismertetem. Összesen 13 víziművet néztem meg és pedig kettőt Olaszországban (Lombardiában), ötöt Svájczban. egyet Belgiumban és ötöt Németországban (a Rajnai tartományban ós Porosz-Sziléziában). A tanulmányozott vízerőtelepek czéljukat, rendeltetésüket, nagyságukat, valamint a kivitel módját tekintve, nagy változatosságot mutatnak, a hidrológiai viszonyokat tekintve, azonban 3 csoportba foglalhatók. Ismeretes dolog ugyanis, hogy egy vízimű kifejthető víziereje, jelentősége két egyformán fontos tényezőtől függ, ezek: a hasznosítható esés és az állandóan rendelkezésre álló vízmennyiség. Az esés teljesen valamely vidék domborulati viszonyaitól függő állandó tényező; ezt nagyobbítani nem áll hatalmunkban, csak többé-kevésbbé sikeres és gazdaságos kihasználásáról lehet szó. A vízmenynyiség a csapadékviszonyoktól függ s időszakonként nagyon változó lehet. Állandóan csak a lefolyó víz minimumára lehet számítani, s épen ezért egy bizonyos időszak alatt lefolyó még oly tekintélyes víztömeg esetén is rendesen csak igen kis részt lehet mesterséges beavatkozás nélkül hasznosítani; módunkban áll azonban ezt a kicsiny víztömeget tárolás útján fokozni. Erre nézve már maga a természet adott útmutatást, tározván egyes hegyvidékek csapadékát hegyi tavakban, glecserekben, a mely csapadékot aztán az eme természetes tartányokból eredő, állandóan bővizű folyók meglehetős egyenletesen vezetik le. Különös tekintettel a víztömegre — a vízierőnek ezen nagyon változó, de bizonyos mértékig állandósítható, sőt fokozható tényezőjére — a víziműveket 3 csoportba oszthatjuk a szerint, a mint állandóan nagy víztömeg áll minden mesterséges beavatkozás nélkül rendelkezésre, avagy kisebb mesterséges tároló medenczék segítségére szorulunk, avagy végre a szükséges állandó vízmennyiséget csakis völgyzárógátakkal, mesterséges tározóniedenczék útján lehet biztosítani. Az első csoportba tartoznak a megszemlélt lombardiai vízerőtelepek közül