Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

2. füzet - I. Tellyesniczky János: A Morvaszabályozás története

96 2. A baloldali árterületet keresztező vízfolyások rendezése. A baloldali Morva-ártérben a következő élövízfolyásokkal kell számolni : 1. Zohori csatorna, mely levezeti a stomfai főcsatorna, a zohori malomcsatorna, Frikauf ós Stumm patakok vizeit, 2. Rudavka patak a Centnuz, Schmalsee és Maiina patakkal, 3. О blas Kakvica vízerek, 4. Glinec vízfolyás 5. Fafruk patak, 6. Porec patak, 7. Laksár patak, 8. Morvaszentjánosi határér, 9. Miava patak, 10. Hagymás-ér, 11. az egbelli cs. és kir. aradalmi vízlevezető főcsatorna, 12. Cunin patak, 13. Ujmalom és kopcsányi malomcsatorna, 14. Kasica és Kisstor patakok, 15. Chvojnica patak, 16. Viterzsina-ér, 17. Szakolczai patak, 18. Moravka határpatak. E vizek vagy beágyazott rendes mederben, vagy pedig az árterület laposaiban elterülve jutnak lefolyásra; árvizeikkel pedig a Morva árterület elöntéséhez szintén hozzájárulnak, s egyesek vízmennyisége oly számottevő, hogy levezetésük a belvízrendezés keretében nem is foganatosítható, hanem önálló s nyílt levezetésükről kell gondoskodni. A nyilt levezetést sziikséglő vízfolyások : 1. a zohori csatorna, 2. a Fafruk patak, 3. a Miava patak és 4. a Cunin patak; míg a többi vízfolyások rendezése a tulajdonképeni belvízrendezés keretében nyerhet megoldást. E vízfolyások szabályozó tervezetében követett alapelv az volt, hogy árvizeik a Morva árterületen keresztül kiöntés nélkül jussanak lefolyásra, s hogy e vízfolyások medrében felhatoló Morva árvizek szétterülését, a vízfolyások két oldalán építendő s egyrészt a Morvamenti vódtöltésekhez, másrészt az ártért övező magaslatokhoz bekötendő töltésekkel megakadályozzák. E pataktöltések felfelé oly távolságig építendők ki, hogy a Morva-ártér esetleg hátulról jövő külvizek ellen is teljesen mentesítve legyen, s figyelmet fordítottak arra, hogy a rendezendő vízfolyásokon levő vízijogok lehetőleg épségben maradjanak. A patakmenti, bekötő töltéseknek is nevezhető védőművek koronamagassága a pataktorkolatoknál megegyezik a Morva-menti töltés magasságával, azaz 1-2 m. illetőleg 0 8 m. a számított legmagasabb Morva-vízszín felett, míg a patak medrében felfelé fokozatosan fogy, s végül a számított legnagyobb duzzasztott patakvízszín felett 0-5 m. lesz, mely magasság azután a patakok további felső szakaszán végig megmarad.