Vízügyi Közlemények, 1910 (27. füzet)

27. füzet - Jelentés a mélyfurással foglalkozó mérnökök XIX. vándorgyűléséről

147például a köztereken lévő hatalmas szökőkutak keringővizre vannak berendezve, s elektromotorral kapcsolt külön szivattyúval vannak ellátva. Az első zóna medencéjének fenéksíkja a város legalacsonyabb pontja felett 60 méter, a másodiké 100 méter, a harmadiké 115 méter, a negyediké 127 méter. Megfelelelő berendezéssel hihetőleg két zóna is elegendő lett volna. Visszatérve a liége-i kiállításra, röviden megemlítem még a szépművészetek palotáját, mely az egyedüli állandó jellegű épület, s melyben a szobrok és festmények túlnyomó része belga és franczia mesterek munkája. Németország három, Hollandia három, Olaszország három teremmel szerepelt, nemzetközi szoba egy volt, a többi 22 terem belga és franczia. Nagyobbszabású volt Kanada kiállítása egy hatalmas méretű külön épületben, hol az őstermelés: földmívelés, bányászat, halászat, vadászat dominál. A kanadai kormány minden bevándorlónak díjtalanul ad szabad választás szerint 64 hektárnyi jó minőségű szántóföldet, azzal a feltétellel, hogy 3 év alatt legalább 6 hektárt tartoznak művelés alá venni. így rövid idő alatt Kanada erős vetélytársa lesz az Egyesült-Államoknak. Külön, stílszerű pavillonnal képviselte magát Bulgária és néhány ekzotikus vidék. A bolgár pavillon kiállítását a «bolgár kereskedelmi- és iparmúzeum» rendezte, nagyobbrészt az őstermelés tárgyaiból és kézimunkáiból. E kitűnően vezetett intézmény főleg az őstermelő és fogyasztó közötti közvetítésre van berendezve, vesz, elad árúkat, s a szegényebb iparosoknak olcsó előlegeket ad. A kiállításnak ez a része nagyon érdekelte a németeket, kiknek forgalma Bulgáriával az utóbbi 5 év alatt négyszeresre emelkedett (Németország 1904-ben 16 millió márka értéket szállított Bulgáriába, honnan vissza 10 millió márka értékű — nagyrészt nyerstermény —„ érkezett), a mi egyik jele Németország balkáni térfoglalásának. Az egyes nemzetek külön kiállításait röviden a következőkben ismertetem: Anglia és Amerika csekély számú iparczikket, (aczéltárgyak, írógépek», Khina edényeket, -Japán festett selyemszöveteket, Francziaország műtárgyakat, műszereket, divatczikkeket, Oroszország a vöröskereszt-egylet berendezéseit, Olaszország igen szép szobrokat, Ausztria üvegtárgyakat és hangszereket állított ki, Magyarország kiállítása a többiekéhez képest kiváló: Zsolnay (agyagáruk), Rótli (iivegfestészet), Saxlehner (ásványvíz), Thék (kárpitos-asztalos), Wisinger (ékszerész) gyűjteményei méltán váltak díszére a kiállításnak. Schweiz órákat és fafaragványokat küldött, Svédország szintén a fa- és vasipari tárgyaival (24 méteres fürész) tűnt ki. A kiállítás tanulmányozása után végre útba ejtettem Braunschweig és Berlin városokat; előbbi város vízvezetéki berendezése, a víz vastalanítása szempontjából érdekelt, utóbbi új vízmüvének előmunkálatait óhajtottam megszemlélni, a mi azonban a rendelkezésemre álló idő rövidsége miatt nem sikerült. Braunschweig szivattyútelepén a mélyfúrásokkal beszerzett víz vastartalmát nagyrészben permetező szabad eséssel, levegőzéssel csapják le, s a vizet ezután kavicságyakon szűrik meg. Az eredmény azonban nem teljesen kielégítő. Tanulmányaimból már nagyrészt levontam a következtetéseket is. Nem minden, a mi külföldi, tökéletes is egyúttal ; a közegészségügyi műszaki berendezések terén minőségileg sem a tervek, sem az építmények nem állnak magasabb nívón azoknál, a miket hazánkban építettünk, a mi természetes is, ha megjegyzem, hogy ezek az építmények (vízművek) túlnyomó része már néhány évtizedes, míg 10*