Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

92 munkálatokkal, melyek a meder általános nivóját azonban nem emelik. A medren kettős hajót úsztatnak át a méréskor. A hajó áthúzása a partokon megerősített csigákon átvetett végtelen kábel segítségével történik. A hajókról engedik le a szárnyat. Azonban a víz annyi szemetet, füvet, sárt hoz, hogy a szondázásra szol­gáló vékony drótszál a reárakodó szeméttől a gyors vízben majdnem vízszintesre hajlik, sőt a szárny ellipszis-metszetú csőrúdja is kihajlik. Az újabb Ш-féle szárny­berendezés már jobban működik, de a szárny könnyen tönkre mehet az úszó és lebegő anyagoktól. Megprópálták azt is, hogy az észlelő mérnök a parton marad­jon s az úszó a szárnynyal úgy menjen át a folyón, hogy a hajón senki se legyen. Ekkor a villamos csengő a parton marad és hosszú dróttal kapcsolkozik a szárny­hoz. De a zavaros folyókon ez a berendezés nem vált be. Legczélszerűbb. ha a hajóra egy segédet küldünk s az észlelő a parton marad a csengővel. A legnagyobb hiba a vízállások és vízmennyiség közötti összefüggés meg­állapításakor a szelvénynek területi változása miatt áll elő. Ha nagyon mozgó mederben különböző vízállásoknál különböző időben igen sok víztömegmérést végzünk, akkor az összetartozó vízállások és vízmennyiségek értékei egy derék­szögű koordinátarendszerre vonatkoztatva nem adnak olyan pontsort, mely egy görbe vonalat állapít meg, hanem a pontok többé-kevésbé széles zónában szóród­nak szét. A pontok azonban minden egyes időben végrehajtott méréskor bizonyos szabályszerűséggel helyezkednek el s csak a különböző időben történt mérések nem hangzanak össz . A jelenség periodiczitást mutat, mert a szelvényválto­zás is periodikus. Némi szabályokat ebben a tekintetben az Annales 1907. évi kötetének julius—augusztusi füzete ad. E fejtegetések csak homogén anyag­ból álló medrekre illenek (pl. kavicsocs, vagy homokos-kavicsos, vagy homokos­medrekre), míg ha a meder görgetegekből áll, melyek sziklás fenéken mozog­nak, akkor a mederváltozás nem lévén periodikus, a lehozott szabályok sem illenek reá. A vízmennyiségi méréseket mindig ugyanazon a helyen, ugyanazon vízmér­czére kell vonatkoztatni. Ugyanabban a grafikonban kell fölrakni a Q vízmeny­nyiség, U középsebesség és Í2 szelvényterület nagyságát a vízállás függvényé­ben. Minden vízmennyiségmérés megadja a módot a Q görbe megszerkesztésére s a Q és V görbék egy pontjának a megállapítására. S mivel a íi, U és Q görbék bizonyes összefüggésben vannak, egyetlen vízmennyiségi mérésből az Q görbe megszerkeszthető. A mérés mindig a mércze helyénél levő szelvényben végzendő, mert csak így vonatkoztatható a szelvény pontosan a vízállásokra. Szükséges továbbá a mérés helye fölött és alatt is fölvenni néhány szelvényt, hogy a zátonymozgást nyilvántartsuk s e szelvényváltozás természetét kiismerjük. E fovételek a folyó hosszantani metszetéről s arról a körülményről is adnak fölvilágosítást, hogy a méréshely alatt nincs-e ellenesés? Ha a hordalékmozgás természetét kiismertük, elég egyszerű mélységmérés (vízmennyiségmérés nélkül), hogy a tömeggörbét megszerkesszük. A mederváltozás nyilvántartása még a vízkivételi művek állandósítására is nagy haszonnal van. A mérés eredményeit összefoglalják minden állomásra vonatkozóan. Ez összefoglalásban van : 1. Helyszínrajz s ha a meder mozgékonysága kívánja, néhány keresztmetszet az állomás fölött és alatt. 2. A vízállások és megfelelő vízmennyi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom