Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

71 repedést idéz elő a malterben. A tapadó kaucsukhoz hasonló, igen vékony külső kéreg okkozza hát a repedéseket a inalterre gyakorolt folytonos nyomás következtében. Mihelyt benne repedés nyílik, a sók behatolnak a repedésbe s a repedés oldalain újabb szulfátos kéreg keletkezik, mely tovább működik és a bomlást az anyag belseje felé viszi. Ha pl. a külső mészszulfátos kérget időnkint lekefélnők a malterról, akkor a tartósságát erősen megnövelnők, mert a mészszulfát só csak a felszínen létesül s eltávolításával duzzadását csökkenthetjük. Érdekes tehát a dologban, hogy a tengervízi építmények romlását ez a néhány tized mm. vastag mészszulfátos kéreg okozza. Ez a vékony kéreg, mint valami élő lény viszi előre a malter pusztulását; ez a kéreg folytonos átalakulásban van s míg egyrészt a szabad mész a diffúzió következtében a kéreg belső oldalát növeli, a tengervíz magnéziasói a külső oldalát támadják meg. E magnézia-sók szétrombolják a kalcium-szulfoaluminatot, mely újra létesül ugyanazon a helyen, de mélyebben a szabadmész hatása következtében. Le Chatelier a malter bomlását különböző kísérletek szerint vizsgálta. Növelte nyomás segítségével a tengeri sósvíz áthatolását a malteren. A gyorsabb átszűrődés néha kisebb romlást okozott, mint a lassú, -mert a gyorsabb vízszűrődés elragadta magával a mészszulfát-sót. Fölhevítette mintegy 100°-nyira a maltert s a romlás lassabban következett be, mint rendes hőmérsékletnél, mert a kalcium-szulfoaluminát-só 48°-on felüli hőmérsékletnél nem létezik, vagy legalább is nem olyan hidratizált állapotban A malter és a tiszta czement közül rendesen az előbbi megy előbb tönkre, mert porózusabb a hozzá használt több víz miatt. De ha a vizet mindkét esetben egyenlően adagoljuk, a romlás gyorsaságában nincs különbség. Ha több vizet adunk a malterkészítéshez, a romlás gyorsabb. A malterpróbák kora a tengervízbe való merítéskor nagy befolyással van romlásukra. Ha korán tesszük a próbákat a vízbe, gyorsan romlanak, míg ha több hónapig kötöttek már, akkor nem romlanak olyan gyorsan. A malternek melegben való megkeménykedése rövidíti a kötés idejét s néhány napi melegítés oly állapotba helyezi a maltert, mint több hónapi hidegen való keményedés. Azonban a melegben való keménykedés hatása nem mutatkozott tisztán a romlás idejére s egyik-másik hamarább, egyik-másik később bomlott, mint az ugyanolyan idejű hidegben keménykedett malter. Le Chatelier próbákat tett különböző czementekkel, melyeket mészszulfát, magnéziaszulfát, mészszulfát és bikarbonát-keverék, valamint tengervíz hatásának tett ki ; megmérte egyszersmind az oltáshoz alkalmazott vízmennyiséget. A roppant nagyszámú kísérlet eredménye a következőkben foglalható össze. A tengervíz bomlasztó hatása annál lassúbb: 1. Minél kisebb a czement alumíniumtartalma. 2. Minél erősebb a kötése (l'indice est plus élevé)^ főként a portlandczement esetén. 3. A gyorskötésű czement sok mészszulfát tartalommal kielégítő eredményt ad. 4. A puzzalán hozzáadása a czementhez, főként az, égetett agyag, valamint a jó minőségű trassz hozzáadása erősen fokozza a malter tartósságát, mert a meszet oldhatlan vegyületben köti meg s így a mész nem diffundál s a malter nem lesz porózus. 5. A malter tömöttsége, mit a víz csekélyebb adagolásával, vagy a kötőanyagok megnövelésével lehet elérni, szintén közrehat a malter tartósságára. Ebből a szempontból a puzzolán anyagok hozzáadása a czementhez, szintén kedvezően hat.