Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)
26. füzet
67 II. Márczius—áprilisi füzet. 7. A czément bomlása a tengervízben. (Observations préliminaires au sujet de la décomposition des ciments à la mer.) Irta: Henry Le Chatelier. A kísérleti módszerek nemzetközi egyesületének kongresszusára Le Chatelier tanulmányt készített a czementnek a tengervízben való viselkedéséről. Az utolsó 50 év alatt a czementnek a tengervízben való viselkedésére vonatkozóan egyéb eredmény nem jutott nyilvánosságra, mint Vicát-nak a következő három szabálya : 1. A hidraulikus kötőszerek a tengervízzel való benső érintkezéskor hosszabb-rövidebb idő multán felbomlanak a magnéziasók vegyi hatása következtében; 2. A habarcs annál lassabban bomlik, minél tömöttebb 3. A bomlás annál lassúbb, minél erősebb a czement hidraulicitásának foka, beleértve ide a kovasavnak és alumíniumnak a mészszel való vegyülését, akár az égetés alkalmával, akár puzzolán hozzákeverése esetén a keménykedéskor. Ez eredményeket sokáig részben ' figyelmen kívül hagyták, vagy legalább is az ide vágó tanulmányokat nem fejlesztették. De újabban ezen a téren is jelentős vizsgálódások történtek. Minden természeti tünemény egy bizonyos számú független változó tényező funkcziója, mely Z — f(x, y, z) alakban fejezhető ki. A tudományos vizsgálódás megállapítja először e változó elemeket, aztán befolyásukat, hogy minden egyes elem változásával miként módosul a jelenség és végül lehetőleg algebrai formulában fejezi az összefüggést közöttük. Hogy ez lehető legyen, egyszerre csak egyetlen elemet kell változtatni s követni kell e változás törvényét. Az empirikus módszer egyszerre a véletlen szerint változtatja a tünemény összes tényezőit, megelégedve e tényezők nagysága mértékének megállapításával s összehasonlítja e méreteket a nyert eredménnyel s keresi, vájjon nincs-e valami nyilvánvaló összefüggés a jelenség ós szülő okai között. Az empirikus módszer csak akkor vezet sikerre, ha a változó tényezők száma nagyon csekély.. De ha a tényezők száma nagy, akkor lépésről-lépésre haladva, föl kell deríteni a változókat s ez elemek minden változásának befolyását a tüneményre. A tengervíznek a czementre hatásakor a változó tényezők : a czement, a tengervíz, az élő lényele, melyek a czement felszínét elborítják s végül a levegő. Ez elemek változása kémiai, fizikai és mekánikai jelenségekben nyilvánul. E jelenségek közül csakis a kémiaiakat vesszük vizsgálódás alá, melyek a legfontosabbak s a fizikai- és mekánikaiakat csak annyiban, a mennyiben a kémiaiakat befolyásolják. Le Chatelier mindenekelőtt megállapítja a tengervíz sótartalmát s az oldat minőségét s a mesterségesen előállított tengervíz alkotó részeit. Legtöbb a konyhasó (mintegy 30 gr. 1 m s vízben), aztán a magnézium-klorid (mintegy 6 gr.), magnézium-szulfát (mintegy 5 gr.), hidrátos kalcium-szulfát (mintegy Vb gr.) és végül kalium-bikarbonát (mintegy (0-2 gr.). De ha a tengervíz mészszel vagy mészsókkal érintkezik, a magnézium belőle eltűnik. 5*
