Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

63 gresszus a mólók építésére nem tudott tisztán kijegeczesedő véleményt mondani, hanem csak a benyújtott jelentésekre utalt. G. de Joly megjegyzései. Ha a habarcsra ismétlődve hat a hullámverés, gyorsabban romlik, mint ha állandó hatásnak van kitéve. Még ha a hullámhatás jóval a szakítás határán alul van is, az ismétlődő hatások összegeződnek és törést eredményeznek. Az építmény régisége, a vihar tartama, a hullámok egymásra következésének módja mind nagy szerepet játszanak a mólók birósságának megítélésekor. Néha egyes régi világító tornyok kisebb viharban tönkre mentek, bár előbb hosszabb ideig nagyobb viharokat is kiálltak. így tehát a hullámok statikus nyomása nem lehet mértéke a hatásuknak. A tüneményt tehát nem a nyomásból, hanem a megsemmisített elevenerőből kell megitélni. A függeleges falú mólót G. de Joly drágának tartja a mély és erősen háborgó tengerben. A mólók burkolatául szolgáló nagy betontuskók ne legyenek összevissza-hányva. Ezért félig rendezve kell őket elhelyezni. Azt hiszi, hogy a Galliera-móló, melyben a betontuskók rendezve voltak elhelyezve, nem a rendezettség miatt tört el, hanem a profil nem kellő alakja miatt. A mólót széles alapra kell készíteni és a rendezett betontuskóknak jó fölfekvést kell adni. A nagy monolitok alkalmazásakor nem vált be az a remény, hogy a hullámzás nem tudja őket kimozdítani. A hullámok kimosást eredményeznek a monolitok tövében s akkor e nagy kőtuskók ülepednek, törnek. Ezért a tövüket kőhányássál kell erősíteni. Sőt mivel a nagy tuskók nem fektethetők közvetlenül a fenékre, a jó mólószerkezet kétségtelenül a vegyes rendszerű. Nem szabad nagyon hosszú és nagyon keskeny monolitokat alkalmazni. És csak akkor kell őket véglegesen összekapcsolni, ha már megülepedtek. A vegyes rendszerű móló, melynek alja rendes burkolattal ellátott kőhányás s mely fölé aztán merőleges kőtuskókból álló falazat jön. a legjobb mód a mély és viharos tengerben való építkezésre. Természetes, hogy a móló profilját nagy körültekintéssel kell megállapítani. 2. A suresnesi szifon. (Notice sur l'exécution des travaux du siphon de Suresnes.) Irta : Caldaguès. A Szajnának Páris alatt való tisztábbá tételére a folyónak azon a szakaszán, mely az erődítmények és a Clichy-híd közé esik, nagyszabású munkálatokat hajtottak végre. E folyószakasznak mintegy a közepe táján, a balparton van Suresnes s a Suresnes fölött elterülő jobb- és balparti községek szennyvizeit mind Suresneshez konczentrálták. Ebből a czélból mind a jobb-, mind a balpart mentén gyűjtőcsatornákat létesítettek, melyek Suresnes felé esnek. A jobbparti gyűjtőcsatornák vizét pedig valamivel a suresnesi gát fölött szifon segítségével vitték át a Szajnán a balpartra. Itt emelőgép néhány m.-re fölemeli a szennyes vizet és a Suresnes és Courbevoie között létesített partmenti gyűjtőcsatornába önti. Courbevoie-nál újabb emelőkészülék van, mely egyrészt a Suresnes felől jövő szennyes vizet, másrészt a Clichy-híd és Courbevoie közötti balparti gyűjtőcsatorna szennyes vizét 13 m.-re emeli és innen szabad eséssel folyik a víz a colombesi emelőkészülékhez, mely Páris városáé. A szennyes víz később öntözés útján tisztul meg. Suresnes alatt a Clichy-hídig, a jobbparton