Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)
26. füzet
52 pedig nagyon csekély távolságra. A legtöbb hordalék a Fiumincino torkolatánál van. A Tiber torkolati bejáróin a mélység csekély, 1-48— Г15 m., sőt a Fusanotorkolatban 033 m., de e mélységek nem igen változnak. Orlando azt javasolja, hogy Rómától a tengerig külön nagy hajózó csatornát létesítsenek s így a főváros tengeri kikötővé tehető. A Tiber nein alkalmas arra, hogy nagy hajókra elég mélységet létesítsenek benne. De addig is, míg e csatorna elkészül, a Tibert olcsó művekkel kell szabályozni, hogy benne 2'5 m. mélység álljon elő. Ez a szabályozás nagy részben végre van hajtva, de a torkolati bejárót csak a Fusano lapos part átvágásával lehet létesíteni. Csekovics (orosz) jelentése a Kilia-Dunaág szabályozásáról. A Kilia a Duna vízhozományának 2/„-át viszi. Kisvízkor 2000, rendes nagyvízkor 6000 m 3-t szállít a Duna. A Kilia több másodrendű ágra oszlik ; köztük az Ocsakov-ágra, mely több harmadrendű ágra szakad. E harmadrendű ágak egyikét a Polunocsnoá-t kezdte megjavítani az orosz kormány, mert ez ág védve van a keleti és déli hullámoktól az Ocsakov ág delta-szigetei által, továbbá, mert olyan öbölbe szakad, mely a viharoktól védett, mert a hordaléka aránylag csekély úgy, hogy a bejáró kotrással könnyen előállítható és fentartható, mert az északnyugati és északkeleti szelek a hordalékot délre viszik s végül, mert a delta ama része, hol a Polunocsnoa-ág betorkollik, nem igen növekedik. A Polunocsnoa-ágban azért kotrást végeztek és ideiglenes töltéseket létesítettek. A vezető érnek 3-96 m. a mélysége úgy, hogy elég élénk hajózás létesült a Duna-ág, Odessa ós Krím közt. Azt hiszi Csekovics, hogy csakis zsilipes csatornával lehet a jó hajóutat fentartani, mikor is a folyó a tengerrel a delta befolyása nélkül nyerne összeköttetést s a hordalék nem bántaná az utat. A zsilipet gördülő kapuval is lehetne helyettesíteni. Timonoff jelentése. Először is összegezi az 1892-ik évi hajózó-kongresszus határozatait a nem árapályos folyók torkolati zátonyának megjavítására. A fő eszköz a zár eltávolítására a torkolati ágnak párvonalas mólók közé fogása. A mólókat ki kell hosszabbítani a rekesz-zátonyon túl úgy, hogy a folyó a hordalékát a tenger nagyobb mélységeiben rakja le. Legczélszerűbb valamely kisebb torkolati ágat venni szabályozás alá, mert a delta előhaladása az ily kis ág mentén kevésbbé gyors. A folyami ágaknak egyetlen ágban való egyesítése nem jó, mert ekkor megnöveljük a hordalék mennyiségét s a delta-létesülést s a rekesz-zátony fölmagasodását csak elősegítjük. Ha a tenger partja nagyon lapos, a folyó pedig sok és durva hordalékot visz s nincsen parti áramlat, akkor csakis oldalcsatorna segít a bajon s így elkerülhetjük a folyó alluviumjának káros hatását. Ha nem használ ez az eljárás sem, akkor nem marad más segítség, csak a kotrás, mely minden esetben sikerrel oldja meg a feladatot. A kotrás a partok védelmével és a párvonalas mólókkal kapcsolatban mindig sikerre vezet. A Néva rekesz-zátonyán át a kronstadti csatornát készítették 1885-ben, E csatorna 2454 km. hosszú és 671 m. mély. Az első 10 km. hosszban töltésezett, a többi részében szabad. Fenékszélessége 65—85 m. a töltésezett részen, máshol 107 m. A 6-71 m.-es mélység fentartása évi 80.000 m 3 anyag kotrását teszi szükségessé. A csatorna 32 millió frkba került. A mélységét 8'54 m.-re akarják emelni kotrás segítségével ; e munka folyamatban van.
