Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)
26. füzet
31 nitrogén szabadul föl minden 100 cm 3 vérből, vagyis az összes vérből körülbelül 125 cm 3. Az oxigént a szövetek fölszívják, de a nitrogén nem szívódik föl. A véredénydugulás ennélfogva tartós lehet s a vele járó minden következmény előállhat. De az újabb vizsgálódások kiderítették azt is, hogy a sűrített levegővel kapcsolatos kóros hatásokat nem csupán a szervekben való gázömlés idézi elő, hanem a gáz mérgező hatása is. Főként a szénsavnak, de magának az oxigénnek is van ily mérgező hatása, ha, a gázok a nagy nyomás következtében túlságos mennyiségben nyelődnek el. A szénsav igen csekély mennyisége is okoz már nyomás alatt mérgezést. E káros hatás annál gyöngébb, minél jobban gondoskodunk a levegő fölfrissítéséről a munkakamrában. A talajból fölszabaduló szénsav miatt, ha a betegedést el akarjuk kerülni, fejenkint és óránkint — mint a Blackwall-tunnel építésekor tapasztalták — 12.000 köbláb friss levegőt kell nyomni a kamrába. De az oxigén mérgező hatása sem hanyagolható el s Oliver szerint 10 atmoszféra nyomás az, melyet az ember mérgezés nélkül kibírhat. Ebben az esetben normális nyomásra való átmenetelnek nagyon lassúnak kell lennie ; P. Bert kísérletei szerint IVa óráig kell tartani a kiegyenlítődésnek. De ha a nyomás kicsiny, akkor a mérgező hatás elenyésző. Hirtelen nyomáskülönbözet előállásakor robbanásszerű a hatás, s olyan forma lökést kap az ember, mint a dinamitrobbanáskor, vagy vasúti összeütközéskor. A gyógykezelés főként az újra való légsűrítéssel érhető el, melyet a munkások maguk találtak ki. Ekkor a fölszabadult gázokat a vér újra elnyeli. így tehát az újra sűrített levegőbe való helyezés és aztán lassú nyomáskiegyenlítés mindig megkisérlendő a balesetkor. Némelyek azonban tagadják a sikert. Mások az idegekre való hatásból, auto-szuggeszczióból magyarázzák. Ujabban oxigénbelehelést javasolnak. Ha a nyomáskiegyenlítés előtt oxigént szívunk be, akkor a vérben a nitrogént oxigéngáz helyettesíti, s a gázömléskor oxigén válik szabaddá, mi nem olyan veszedelmes. Az óvóintézkedések a baj elhárítására a következők: 1. A munkások gondos kiválasztása, tüdő-, véredény- és szívbajos embereknek a munkakamrába be nem engedése. Néhol 40, máshol 50 éven felüli munkásokat nem alkalmaznak. A hallószervek, Eustach kürt betegedésében, idegbetegségben stb. levő emberek szintén nem alkalmazandók. 2. A sűrítés lassan történjék ; 1/ 1 0 atmoszféra nyomáskülönbözet perczenkint meg is haladható, mert ebben az esetben kevés baj szokott történni. 3. A munka állandó nyomásban történjék. A munka tartama fordított arányban álljon a nyomás nagyságával. 8 óráig lehet dolgozni 1—2 atmoszféra nyomásban, 6 óráig 2—3 atmoszféra, 2 óráig 3-5 —4 atmoszféra és 1 óráig 4 —4-5 atmoszféra nyomásban. A munkakamra levegőjét annál gyorsabban kell fölújítani, minél erősebb a szénsav fölszabadulása. A szénsavnak l% _°t nem szabad meghaladnia. 4. A sűrítés megszüntetése gondosan szabályozandó, mivel a kiegyenlítéskor áll elő a baj legtöbbje. Minél erősebb volt a nyomás a munkakamrában, a kiegyenlítésnek annál lassúbbnak kell lennie. l/i» atmoszféra perczenkint, ha a nyomás 15 atmoszféránál kisebb volt, l/ í 6 atmoszféra, ha a nyomás 1'5—3 atm. volt és Vso at™-) ha a nyomás 3 atm.-án felül volt. Hill és Macleod 30—60 perczet
