Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)
26. füzet
16 Az Evéque-forrás és a Plan de Canjuers-barlang (u. o.). Víz alatti városi csatorna építése (Engineering Record, 1905 okt.) A Châtel-Saint-Denis-i hidroelektromos telep (Bulletin technique de la Suisse romande, 1905 decz.). Hauterive-i hidroeleJctromos telep (u. о., 1906 jan. és í'ebr.). A mézières-i Mazarin-gyár hidroelektromos télepe (Génie civil, 1905 decz.). Az entroygues-i hidroelektromos telep (u. о., 1906 febr.). A touloni erőátvitel (La Houille blanche, 1906 jan.). A vízvezetékek elektrolitikus marása (Revue technique, 1905 nov.). A hamburgi kikötő elektromos darui (Éclairage électrique, 1905 jún. és júl.) Zanesville-i (Ohio) hidroelektromos telep (u. o., 1905 júl.). A drammen-i (Norvégia) hidroelektromos telep (u. o.). Felsőolaszország hidroelektromos telepei (Éclairage électrique, 1905 szept., okt.). A bournillon-i hidroelektromes telep (u. o., 1905 jul.). A clermontf err and-i gáztársulat hidroelektromos telepe (u. o., nov.). Az Ontario Power Co. hidroelektromos télepe (u. o., decz.). Az assouan-i gát ürítő zsilipjeinek kimosó hatása (Engineering, 1905 okt.). Gátkészítés betonoszlop bedöntésével (Engineering News, 1905 okt., nov.). MÁSODIK EVNEGYED. 11. Olaszország- tengeri kikötői. (Les ports maritimes d'Italie.) írták : Quinette de Eochemont báró és G. de Joly. Olaszország kikötőit az 1885. évi törvény két kategóriába osztotta : 1. Menedékkikötők és hadászati szempontból vett biztossági kikötők. 2. Kereskedelmi kikötők. Ez utóbbiak négy osztályba oszlanak fontosságuk szerint. Az 1. osztályba a 250.000 t.-át meghaladó évi forgalmúak ; a 2. osztályba a 25.000 t.-át meghaladók; a 3. osztályba a 10.000 t.-át meghaladók; a 4. osztályba a 10.000 t.-án aluli évi forgalmúak sorakoznak. A 42 menedékkikötő közül csak kettőnek van kereskedelmi fontossága : Velenczének és Trapaninak. Az 1-ső osztályú kereskedelmi kikötők száma 11; ezek: Savona, Genova, Livorno, Civita-Vecchia, Napoli, Palermo, Messina, Cataiia, Cagliari, Brindisi, Ancona. Az összes kikötők száma 319. A kikötők és világítótornyok építkezései, föntartása az állam, a tartományok és községek kezében van, természetük és fontosságuk szerint. Az első kategóriájú kikötők költségeit az állam viseli. A kereskedelmi kikötők költségei az állam, a tartományok és városok közt oszlanak meg. Az 1. osztályú kereskedelmi kikötők költségeinek 80%-a, a 2. osztályúakénak 70—60°/ 0, a 3. osztályúakénak 40%-a esik az államra, a többit a tartomány és a város fedezi; a 4. osztályúakét a községek viselik, de az új munkálatokból 30°/ 0-ot az állam, 10°/ 0-ot a tartomány fizet. Az állam nemcsak az építmények költségében vesz részt, hanem a kikötőfelszerelésekében is.
