Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)
26. füzet
11 organizmusok számát vagy folyékony közegbe (vér, húsleves), vagy szilárd közegbe (lemezen, zselatinon) való telepítéssel határozzák meg. Az előbbi a Miquél, az utóbbi a Koch-féle eljárás. A szennyes víz köbcentimétere 50—100 millió, néha 1000 millió mikrobát tartalmaz, míg az ivóvízé rendesen csak 1000 körül. A mi a bacillusok minőségét illeti, rendesen csak az Eberth-féle, vagyis tifusz-bacillusokat keresik és a Coli-bacillusokat, néha kolerajárvány esetén a kolera-bacilîust. A tifusz-bacillus határozottan kórnemző. A Coli-bacillusokról nem tudják, hogy káros-e; de mivel az ember beleiben nagy mennyiségben fordul elő, ha a szennyes vízben szintén előfordul, akkor azt következtetik, hogy az ürülékkel fertőzött és hogy a tifusz-bacillusok tenyésztésére alkalmas. Különben tiszta és egészséges vízben is előfordul néha Coli-bacillus. A szennyes víz megtisztulásától nem kell azt várni, hogy ivóvízzé alakuljon. Ez nagyon költséges volna. Elég ha ártalmatlanná tudjuk a szennyes vizet tenni. 3. A vízmedenczék rendszerének kiürülése. (Mémoire sur le vidange des systèmes de réservoirs.) Irta : Edmond Maillet. Maillet általánosságban foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mekkora a kifolyó víz mennyisége n medenczéből, lia a medenczék teljesen víz alatti vagy részben víz fölötti nyílásokon, vagy pedig oly bukókon közlekednek, melyeken tökéletes vagy tökéletlen lehet az átbukás. A különböző feladatok megoldása egyszerűen felállítható differencziális egyenletekhez vezet, melyek megoldása sok esetben sikerül. Két egymással közlekedő medencze esetén, midőn az egyiken szabadba ömlő nyílás van, a feladat teljesen megoldható. Tárgyalja a kérdést n medenczére is. Foglalkozik a bukókkal közlekedő medenczékkel és a Vaucluse forrás vízmennyiségének megállapításával s az eredmények meglehetős bonyolódott formulákhoz vezetnek. A medenczéket általában czilindrikusaknak veszi. 4. A víz hőmérsékletének befolyása a hidraulikus anyagok bírósságára. (Influence de la température de l'eau dans laquelle sont conservées les éprouvettes d'essai sur leur résistance.) Irta : Mercier. A czementpróbákat különböző hőmérsékletű víz alatt tartva, bírósságukat befolyásolhatjuk. A tapasztalat azt mutatta, hogy ha a czementpróbákat 2—7 napig 80°-ú meleg vízben tartjuk, olyan keménykedést érünk el, mintha 15°-ú vízben 7—28 napig tartanok. A meleg víz tehát gyorsítja a keménykedést. A kísérletek, melyeket Mercier végzett, különböző hidraulikus meszekkel és czementekkel történtek 11-től 25°-ig változó hőmérsékletű folyadékban. Az eredmények táblázatban vannak összefoglalva.
